Gergely Róbert: „A színház az én igaz szerelmem”

A művész életét a szinte mindenki által ismert Emmanuelle című sláger változtatta meg.

Budapest, 2013. november 26. Gergely Róbert (b) báró Jankovits János és Kalocsai Zsuzsa (j) Mária szerepében Lajtai Lajos-Békeffi István Régi nyár címû operettjének próbáján a Budapesti Operettszínház Raktárszínházában 2013. november 25-én. A darabot november 27-én Szabó Máté rendezésében mutatják be. MTI Fotó: Kallos Bea Fotó: Kallos Bea

Gergely Róbert báró Jankovits János szerepében Lajtai Lajos-Békeffi István Régi nyár című operettjében.
MTI Fotó: Kallos Bea

A gasztronómia amúgy is közel áll önhöz, még a Konyhafőnökben is szerepelt.

Valóban szeretek főzőcskézni és a konyhában foglalatoskodni. A szűk környezetem szívesen fogyasztja a főztömet. Van 15-20 olyan ételem, amit az évek során rendesen megtanultam és kigyúrtam olyan színvonalra, hogy ezekre akár vendégeket is lehet hívni. Ilyen szinten vagyok, sajnos ennél többet nem tudok. Ez látszódott a Konyhafőnökben is, ahol nem teljesítettem jól. Nem vagyok rá büszke, kicsit zavart is, hogy így alakult, de tovább kell menni.

Beszéljünk kicsit a szinkronszínészetről, hiszen ez is fontos része az életének. A nagy sikerű amerikai komédiasorozatban, a Modern családban Ön volt Phil szinkronhangja. Milyen érzés volt ezt a bohókás karaktert eljátszani?

Mai napig is több sorozatban is részt veszek, mint szinkronszínész. Philt játszani számomra egy különösen élvezetes volt, mivel szerepeim általában inkább líraiak, szomorkásak, tragikusak. A Modern család ezzel szemben vicces, humoros, mai és pergő. A Covidtól függetlenül, az ember jobban örül, ha vidámságot, jókedvet és derűt érez, vagy tud át adni, mintsem fájdalmat, nyomorúságot, bajt és gondot. A karakter egy csetlő-botló, esetlen apuka, aki mindig jót akar és poénkodik, de kis balfék, amelynek dolgai nem úgy sikerülnek, ahogy eltervezi. Az ember megmosolyogta, tudta kedvelni és szeretni. Ezért szerettem én is ezt a karaktert.

Hogyan került kapcsolatba a Magneoton kiadóval annak idején?

Fiatalemberként a Pécsi Nemzeti Színházból kerültem fel Budapestre, ahol sok nyári színházi előadásban vettem részt. Pályakezdőként alig vártam, hogy labdát kapjak, és megmutassam, mit tudok vele kezdeni. Szerencsére volt lehetőség, ahol kipróbálhattam tehetségemet és a legjobb színben mutathattam meg önmagam. Voltak olyan hozzáértő szakemberek, akik pontosan látták, ez a fiatalember még zöldfülű, egyszer kétszer még sete-suta, de látszik, hogy akarja és van benne tehetség. Én olyan ember voltam, aki akarta. Mindig is volt bennem tettrekészség és exhibíció, amely elengedhetetlen egy előadó számára. Hála az égnek ezek az inspirációk bennem működtek.

Ekkor figyelt fel Önre Pásztor László?

Igen, ilyen fellépések alkalmával vett észre Pásztor László, Jós István, és a csapat, akik a Filmslágerek magyarul produkciót létrehozták. Végtelen szerencsém volt, mert ugyan már próbáltak korábban is Zoltán Erika kapcsán elcsábítani a színház világától, de ekkor még nemet mondtam. Nem kacsintgattam a pop-zenélés irányába, mert a színház volt az én igazi szerelmem.

Mikor adta be végül a derekát?

Akkor, amikor a szabadúszók életét élve észrevettem, hogy nincs annyi feladatom és bírnék terheket még bőven, hiszen fiatal rátermett és munkaszerető ember voltam. Ekkor felhívtam Pásztor Lászlót és bejelentkeztem nála, ha a meghívás még aktuális, akkor nagyon szívesen jönnék. Ez egy olyan pillanat volt, amikor az őrangyalaim jó irányba tereltek: jókor emeltem föl a telefont, jókor voltam jó helyen és időben. Ekkor kaptam meg az Emmanuelle betétdalát, amivel hirtelenjében megváltozott a sorsom vonala: nem a színház irányába terelt tovább, hanem a pop és táncdal, a zene irányába. Innen indult el tulajdonképpen mindaz, ami a mai életben elkísér.

Hogyan élte meg ezt a hirtelen jött népszerűséget?

Valóban váratlanul jött a nagy népszerűség, majd pillanatok alatt több siker is. Eddig, pécsi színészként, becsülettel és tisztességgel igyekeztem helytállni a színházban. Ezt hirtelen felülírta egy dal, a televízió és a rádió népszerűsítő erejével. Így történt, hogy egyszer csak az életemet megváltoztatta egy francia erotikus film betétdala, amelyet a világ bármely pontján el tudnak fütyülni, hisz egy olyan bestsellerről beszélünk, amit annak idején sok millió ember nézett.

Nevét gyakran az új Szécsi Pálként emlegették. Hogyan kezelte, hogy mindig hozzá hasonlították?

Amikor fiatal srác voltam, még friss és ropogós, akkor kezdődött Szécsi Pállal az utam párhuzamosan. Sokan mondták, hogy személyem rá emlékeztette őket. Az emberek jóérzéssel beleképzelték, belelátták, hogy én is hasonló lelkületű énekes vagyok. Sokszor tehernek éltem meg, mert nem léphettem át a saját árnyékomat. Úgy éreztem nem akarok Szécsi Pál alteregó lenni. Nem akarok én hasonlítani senkire, hanem szeretnék önmagam lenni. Aztán a sors úgy hozta, hogy rá kellett döbbennem, az egyáltalán nem baj, hogyha egy énekes-színész úgy érzi, hogy feladata van Szécsi Pállal.

Mi ez a feladata?

Az az én feladatom, hogyha más emberek örülnek annak, hogy én Szécsi Pál dalokat éneklek, akkor ezt nekem fel kell vállalnom. Valamennyi, már nem élő ikonunknak az életművét, dalait életben kell valahogy tartani, hogy ne vesszen el. Erre éreztem valamikor hivatástudatot és elhivatottságot. Így jött az, hogy mind a mai napig, ha Szécsi Pál neve felmerül, akkor lehet az én nevem is valahol ott van. Koncertekkel, színházi előadásokkal, visszaemlékezésekkel és a dalait beleszőve a programjaimba mind a mai napig megpróbálom életben tartani Szécsi Pál dalait.

Színház, vagy a táncdal? Melyikben teljesedik ki jobban?

Célként mind a mai napig a színház van kitűzve. A saját színházamat a Gergely Theátert 12 évvel ezelőtt alapítottam meg. Ekkor nem igazán láttam előre, hogy ennek van-e értelme vagy sem. Hisz annyi színház van, annyian próbálkoznak, nem tudhattam pont az enyémre lesznek-e kíváncsiak. Járjuk az országot, produkciókat hozunk létre, koncerteket szervezünk. Ebben élünk, mert ehhez értünk. Ezt szeretjük. Ez a szerelmünk: a színház és a közönség. Ebben azóta sincs változás. Ez mindig így volt. A változás inkább az Emmanuelle volt és az én dalos korszakom, mert az nem volt bekalkulálva, az nem volt célként kitűzve.

A színész és táncdalénekes válaszolt olyan kérdésekre is, hogy mik a tervei a jővöre nézve, vagy hogy melyik a kedvenc szerepe.

Az interjúról készült teljes cikk IDE kattintva érhető el.