– Tavasszal jelent meg az új lemeze Karma címmel, tele életigenlő dalokkal, miközben a járvány kellős közepén jártunk. Tudatosan ment szembe a közhangulattal?
– Volt benne szándékosság, de nem tudsz mást írni, mint amilyen vagy. Azok a dalok foglalkoztattak, amik arról beszélnek, milyen az, amikor nincsenek gondok. Ösztönösen ez jött. Amikor összeállt a lemez anyagának egy része, akkor is azt éreztem, hogy ez jó irány, így a többi dalt is erre a tematikára fűztük fel. A zene erőt kell, hogy adjon. Persze azzal is egyetértek, hogy a szomorú dalokra is szükség van, a lemezen is van két ilyen, számomra lelkileg fontos nóta.
A két énem – a lírai és a könnyű, tombolós – folyamatosan harcban van egymással.
A nyári szezonban nagyon szeretem a könnyed slágereket, amik megtáncoltatják a közönséget, de van egy nagyon erős lírai énem is, aki a mélységeket szereti. Ezért a nyári fellépéseken is mindig eljátszok néhány lassúbb dalt is.
– A lemez egyik dalának címe Szigliget Light. Ennek mi a története?
– Amikor szép dolgokat látok, azt lefotózom a fejemben, és elraktározom.
Amikor szöveget írok egy dalra, akkor arra figyelek, hogy a zenei aláfestés milyen képeket hoz elő belőlem. Ennél a dallamnál eszembe jutott a szigligeti vár, és továbbvittem a gondolatot. A leírt történet fikciós – bár az is lehet, hogy valaki számára valós –, de a hely szépségéhez való kötődésem igazi.
– Ha már Balatonnál tartunk. Milyen élményei kötődnek a tóhoz?
– Nagyon szeretem a Balaton környékét, bár az északi part közelebb áll a szívemhez, és talán Tihany a kedvencem. Időről időre ellátogatunk Balatonszőlősre is egy ismerősömhöz. Ha az ember a gyermekkorától jár a tóhoz, az szoros, kötődést alakít ki.
Én 21 évesen láttam először a Balatont, ehhez képest azóta is rendszeresen visszajárok,
és bár sajnos hosszabb időt nem tudtam még itt eltölteni, néhány napos látogatást már többször tettünk a férjemmel. Nagyon szeretem a vizet, és az itteni kirándulásokat. A tó környékén adott koncertek mindig adnak valami pluszt, talán az, hogy a közönség többsége ilyenkor szabadságon van. Az egyik legkülönlegesebb koncertélményem pedig a néhány évvel ezelőtti kompkoncert volt a tavon.
– A külső szemlélő számára úgy tűnik, nagyon tudatosan tervezi meg a karrierje lépéseit. Mi lesz a következő lépcsőfok?
– Alapvetően így van, bár mindig vannak olyan dolgok, amik nem a terveknek megfelelően alakulnak. Szeretek előre dolgozni, és bebiztosítani magam dalokkal. Bár most jöttem ki az új lemezzel, már készülnek az új nóták. Addig kell írni a dalokat, amíg megvan a megfelelő ihlet. Ha összejön kilenc-tíz dal a „fiókba”, akkor a Szakossal (Szakos Krisztián zenei producer – A szerk.) elkezdjük valamilyen koncepció szerint összerakni a demókból a dalokat. Nekem ez ad biztonságérzetet.
A teljes cikket ITT olvashatja tovább.
Boítókép: Rúzsa Magdi. Fotó: Nagy Lajos/LikeBalaton.hu
