A Balaton szeszélyes és öntörvényű
Már gondolatban látom a kérdőjelet sokatok arcán, hogy „akkor mitől fél már megint ez a Tóth Gabi, hiszen a Balaton aztán tényleg a saját közege” Elmondom, miért vagyok mégis egy kicsit ideges a nyaralás miatt. Először is ott van ugyebár a víz. A Balaton csodálatos, lélegzetelállító és mágikus, de egyben pont olyan szeszélyes és öntörvényű. Ott aztán tényleg elég egy pillanat figyelemvesztés, és baj lehet. Egy barátnőm egyszer állt a kisfia mellett, aki éppen mászott fel az elefánt alakú csúszda három lépcsőfokán, és egy centire a gyerekétől lehajolt, hogy vizet szívjon a fia vízipisztolyába. Mire felnézett, már nem volt a csúszdán a gyerek. A víz ugyan csak térdig ért azon a helyen, de teljesen fel volt kavarodva, így beláthatatlan volt. Szegény barátnőm éveknek tűnő másodpercekig kiabálta fejhangon a fia nevét, már teljes pánikban, amikor meglátta a gyerek fejbúbját a két méterrel távolabb lévő csúszdán. Addigra lepergett előtte az élete, és mi tagadás, elmondása szerint az emberek nem nagyon mozdították a fülük boltját sem
- olvasható a csalad.hu oldalon.
Fokozottan fennáll a darázscsípés veszélye
A másik a zümmögő bogarak. Hogy szűkítsük a kört, a darazsak. Én allergiás vagyok a csípésükre, de nem tudom, hogy Hanni ezt örökölte-e. Egyáltalán ezt lehet örökölni? Emlékszem, hogy már kitértem erre egy korábbi blogban, de azért a Balatonnál fokozottan fennáll a darázscsípés veszélye. Szerintem ez is jogos para. A múltkor akkorára nőtt egy szúnyogcsípés Hannikámon, mint egy dió. És még ennél is nagyobb piros „udvara” volt. Nem győztem küldeni a fotókat a gyerekorvosunknak minden létező szögből
