Egy meglepő hír: lemondott Gaskó István, a Liga Szakszervezetek elnöke. Mit mondjak, nem siette el. A vezérkar mindenesetre tudomásul vette a nagyformátumú érdekvédő bejelentését, és – mint a boldogult pártállami időkben – köszönetet mondott a bukott vezér munkásságáért, majd ugyanebben a szellemben mindjárt felkérte, legyen a Liga Akadémia kuratóriumának elnöke, biztos ahhoz is ért – vállalta.
Gaskót a vasútnál szervezett sztrájkok tették ismertté, így lépett fel a MÁV átszervezése, majd a vonalbezárások ellen, később követelte, hogy a MÁV Cargo privatizációjából származó pénzből a dolgozók is részesüljenek. Utóbbiról 2011 végén sikerült megegyezni a kormánnyal, azóta furamód nem volt sztrájk a vasútnál Látványos minimálbér-követelése valójában nem volt több műbalhénál, merthogy az egybeesett a kormány szándékával.
A húsz éve elnökösködő Gaskó sorsa már tavaly eldőlni látszott, amikor elbukta a VDSZSZ Szolidaritás elnöki posztját annak ellenére, hogy egyedüli jelöltként lépett a ringbe. (A kiérdemesült bajnokot a második fordulóban is leverték.) Ám a vasutasvezetők nem álltak meg, az ügyészséghez fordultak. Jó okuk lehetett rá, ugyanis a nagytermészetű, harmincmilliós luxuskocsival furikázó Gaskóval már jó ideje elszaladt a ló. Előfordult, hogy – két különböző minőségében – önmagával kötött százmilliós kölcsönszerződést. A harsány érdekvédő évek óta afféle nábobként élt, nemritkán százezreket költött protokollvacsorákra, tízmilliót benzinre, közpénzből persze. Bár az elkezdett nyomozás során házkutatást tartottak, iratokat foglaltak le, gyanúsítottat még nem találtak. Nem lennék meglepve, ha „kiderülne”, csak összeesküdtek ellene az irigyei.
