A most véget ért taxisblokád számomra legérthetetlenebb mozzanata az volt, amikor a visszavonuló harcosok konvojt alkotva végighajtottak az Andrássy úton a Hősök teréig, majd ott egy tiszteletkört tettek, mint a Budapestre látogató Jurij Gagarin 1961-ben a nyitott Csajkával. Nekik is integettek az út mellett állók, de mintha nem ugyanolyat, mint annak idején a legendás űrhajósnak. Ha a parádés kocsisok figyelmesen nézték volna a kéz- és karmozdulatokat, talán megfejtik az integetésekben megbújt egyezményes üzeneteket. Nekem azonban erős a gyanúm, hogy a tiszteletkörösöknek nem ment át az integetők javaslata. Így aztán valószínűleg abban a derűs tudatban indultak hazafelé, esetleg mindjárt fuvarba vagy a drosztra, hogy ejnye, de megcsináltuk a haverokkal ezt a négy napot! A lábunk előtt hevert a város! Innen már reakcióidő kérdése, kihez mikor gyűrűzik be a jeges fölismerés, kinél mikor esik le a tantusz: Uramatyám, mekkora kapitális baromságot csináltunk mi itten, most rajtunk röhög az északi félteke! Legközelebb velünk fog föllépni az Eötvös Cirkusz! (Ez sem kizárt, de hogy a Fábry behívja a show-ba a főblokádost, az majdnem biztos )
Ha most én lennék az Uber, biztosan küldenék egy köszönő e-mailt vagy SMS-t a blokádos kollégáknak a gavallér Uber-reklámért. Bármi volt is szegények eredeti szándéka. Sőt, magánemberként, potenciális utasként is köszönetemet fejezném ki a harsány városbénítóknak, amiért segítettek megvilágosodni, hol a helyem, ki az alkalmas szolgáltatóm, s ki az, akitől óvakodjam, ha bérautózni szeretnék. Bár mi, akik átéltük az első blokádot ’90-ben, eddig is tudtuk.
