Egyetlen alkalmat sem mulaszt el Vajnai Attila, az Európai Baloldal – Magyarországi Munkáspárt 2006 elnevezésű – minek is nevezzem? – szoborparkkör frontembere, hogy ki ne tegye valahová a logóját, ami gyakorlatilag egy hivalkodó vörös csillag. Elég unalmas ez az idétlenkedés, lassan egy évtizede froclizza már a környezetét a kevély forradalmár. Mint ismeretes, miközben a bolsevik csillag a magyar törvények értelmében önkényuralmi jelképnek számít (s így nyilvános viselése, használata tiltott), az Emberi Jogok Európai Bírósága szerint semmi probléma a csillaggal, Vajnai Attila kekeckedése jogszerű. (A dacos ember időnként be szokta perelni Strasbourgban a magyar államot, hogy őt itten örökké piszkálják a csillaggal, mire odakint nyomban pénzbírsággal sújtják Magyarországot, mint amely szabadságában gátolja a szabadnak született pártvezért.) A tenyérbe mászó ember egyébként már jelezte: a strasbourgi bíróság ítéletének megfelelően Magyarországon is meg kell születnie egy olyan törvénynek, amely nem az aktuális bíróság jogkörévé teszi annak eldöntését, lehet-e vörös csillagot viselni. Sőt, azt is bejelentette, komálósaival akciósorozatot kíván indítani, hogy felhívja európai testvérpártjaik figyelmét arra, Magyarországon erősödik a szélsőjobboldali befolyás, és lényegében fasiszta hatalom van kiépülőben.
Most szerdán speciel az ’56-os salgótarjáni sortűz helyszínén bukkant fel – igaz, csak rövid időre – az ominózus logó. Ott, ahol 1956. december 8-án 131 embert öltek meg Vajnai egykori elvtársai az ideiglenesen nálunk randalírozó szovjet megszállókkal karöltve. Slusszpoént nem írok, öklendezni mentem, bocs.
