Ukrán hóvirágcsempészeket kapcsoltak le a napokban Záhonynál a magyar hatóságok. Formabontó értesüléssel állunk szemben, eddig ugyanis többnyire fegyver-, cigaretta- és lopottautó-forgalmazók feltartóztatásáról szóltak az onnan érkező hírek; ritkábban leánykereskedő-hálózat, illetve körözött rablógyilkos banda akadt fönn a határállomásokon. Hóvirágban utazó szezonális haramiákról eleddig nem hallottunk. Ez egy lazább csapat lehet. Gondolom, maguk a szemfüles vámosok is meglepődtek, amikor a szatyrok közé rejtett dobozokból ezúttal nem kézifegyver-arzenál vagy kábítószer-lepárló szerkezet került elő, hanem egy álcázott virágoskosár, benne a körözött hóvirágokkal. Magyarországon 2005 óta védett a hóvirág, aki ennek dacára a növény letépésére vetemedik, az a természetkárosítás bűntettét valósítja meg, és szálanként tízezer forint bírsággal számolhat. Az éber hatósági emberek mindjárt össze is számolták, eszerint a két bioharamia hárommillió forint kárt okozott.
Nem vagyok prókátoruk a hóvirágos latroknak, de azért csak idebiggyesztek a védelmükben néhány sort. Mentő körülményként kell értékelni, hogy a szóban forgó hóvirágokat nőnapra szánták a szenvedélyes Itáliába. Arról nem is beszélve, hogy aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet. És ami jogi szempont: nevezettek nem minálunk, hanem odaát, a háborús Ukrajnában szedték a hóvirágot, ott pedig tudtommal nincs ilyen tilalom – kisebb bajuk is nagyobb szegény szomszédoknak, mint hogy a mai zord időkben virágbírság-paragrafust alkossanak. Elképzelni sem tudnám az ukrán honatyákat, hogy a hagyományos pofozkodásukat épp egy hóvirág-interpelláció nyomán kezdenék el. Legyünk nagyvonalúak! Vegyük úgy, a hóvirágcsempészek a tavasz hírnökei.
