Szerda óta azon tűnődik az ország, hogyan esett ki a kereke egy próbajáraton lévő, vadonatúj autóbusznak a budai Bartók Béla úton – holott éppen azért küldték ki a forgalomba, hogy el legyünk tőle ájulva. (Ez majdnem sikerült is, merthogy a kerék átgurult egy arra járó emberen.)
Vannak groteszk pillanatai az életnek, amelyekből persze nem szabad messzemenő következtetéseket levonni. Attól még lehet príma jármű ez az AK Modulo villanybusz, hogy most emberi trehányság történt, s egy szaki nem húzta meg a kerékanyát. Attól, hogy egy szenvedélyes buszkerék elszabadul a Bartók Béla úton, még nem következik, hogy selejtes buszokat készít az Evopro. Csupán annyi, hogy valaki nem figyelt eléggé, s egy ilyen aprónak tűnő hibából is baj lehet, rosszabb esetben tragédia. A Forma–1 világából jól ismerjük a jelenetet, összeszokott, profi csapat másodpercek alatt cseréli le a pályán több száz kilométeres sebességgel száguldó járművek kerekét. Nem lehet hibázni, s nem is szoktak: tudják, mi lenne a következmény.
A hazai autóbuszgyártás az esettől függetlenül sikertörténet lehetne. Ha végre a sok német és svéd jármű után újra hazai járgányok kerülhetnének forgalomba, az nem csupán a nemzeti büszkeség, a régi hagyományok életben tartása miatt, hanem gazdasági szempontból, hazai munkahelyek megteremtése miatt is fontos lenne. Ismerjük a tanulságos kis történetet, hogy egy szög miatt a patkó elveszett; a patkó miatt a ló elveszett; a ló miatt a lovas elveszett; a lovas miatt a csata elveszett; a csata miatt az ország elveszett – máskor verd be jól a patkószeget! Avagy, húzd meg jól a kerékanyát!
