Nem volt szándékunkban az olvasó ijesztgetése a tegnapi számunkban megjelent „fegyenc-összeállítással” (hogy tudniillik hány elvetemült sorozatgyilkos szabadulásával kell – vagy kellene – számolnunk a következő években), csupán az érvényes jogszabályokból következő, riasztó jövőképet vázoltuk fel. Természetes emberi reflex, hogy a vérengző bűnözőknek már a puszta említésekor görcsbe rándul a gyomrunk. Hát még, ha arról szól a hír, nem kizárt, hogy néhány gonosztevő hamarosan visszatérhet a szabad világba. Például az a százhalombattai rém, aki négy fiatal nő meggyilkolása miatt került rács mögé, s aki nemrég kijelentette: azon a napon, amikor szabadul, elsőként a saját anyját fogja megölni. Vagy az a Magda Marinko, aki Magyarországon négy, Szerbiában öt embert ölt meg. (Négy másik halálát nem sikerült rábizonyítani.) Szerencsénkre utóbbi „szabadon bocsátása” csupán annyit tesz, hogy a magyar hatóság átadja majd a szerbnek, az pedig nyomban bedugja a saját tömlöcébe, újabb negyven évre A téma azért került most előtérbe, mert a büntetés-végrehajtás egyik bírája nemrég úgy döntött, feltételes szabadságra helyez egy életfogytiglanra ítélt háromszoros gyilkost. Egy olyan embert, aki két évvel ezelőtt a televízióban azt nyilatkozta: semmit nem bánt meg. Ehhez képest a bíró úgy látta, a páciens az elmúlt években „megjavult”. Még szerencse, hogy azóta a Szegedi Törvényszék új eljárást rendelt el; megnézik, változott-e a haramia személyiségszerkezete.
Vajon arra a mellékkörülményre kíváncsi-e valaki, mi történik a mi „személyiségszerkezetünkkel”, ha ilyesmiről hallunk?
