Maholnap egy esztendeje, hogy nyoma veszett Dobrai Sándorné született Nagy Máriának, akit csak Bróker Marcsiként emlegetett a lóvá tett karcagi közösség, illetve a konkurens latorszakma. Marcsi felbukkanása a nagy nyilvánosság előtt épp az eltűnésével kezdődött. A Kun-Mediátor utazási iroda vezetője – pontosabban a neve – akkor került reflektorfénybe, amikor nevezett egyik napról a másikra felszívódott a Nagykunság fővárosából, hóna alatt nagyjából ezer karcagi ember pénzével. (Becslések szerint 10-20 milliárd forinttal.) Marcsink cége utazási irodának indult, ám hamar „kinőtte magát”, egy idő után befektetésekkel is foglalkozott, kölcsönt folyósított, devizát váltott (a feketefronton persze), éppen csak bankót nem nyomtatott. Jól ment a cég, bár ehhez azokra a karcagiakra is szükség volt, akik a mesés kamat reményében (húsz százalékot ígért a főnökasszony) vitték „jaj, de megnyerő” Marcsihoz a pénzüket. Mígnem a cuki Marcsi vitte el a pénzüket – nem tudni, hová.
Azért a sok feltételes mód, merthogy hősnőnket azóta sem találják sem a karcagiak, sem a rendőrök. Utóbbiak épp a minap tájékoztatták a sajtót: még nincs meg a Marcsi, de ha meglesz, szólnak Míg a hírzárlat tart, a zuhanyhíradó persze üzemel: „Mexikóban bujkál, valami őserdőben látták ” „Mi az, hogy bujkál? Ott is nyitott valami befektetési céget, most az indiánokat hülyíti ” „Állítólag már a nyomában vannak a karcagi nagymenők, akiknek a pénzével meglépett ” „Nem csak a karcagiak, már a mexikóiak is keresik ” Érdekes, a többség már nem marcsizza, de új jelzőit inkább nem idézem.
