Évekig főrabbiként szolgált a lengyelországi Poznan hitközségénél az a Jacob Ben Nistell, akiről a minap kiderült, valójában Jacek Niszczota a neve, s nemhogy nem főrabbi, de még csak nem is zsidó. Szimpla szélhámos. Annak viszont a jelek szerint kiváló. Lebukását az okozta, hogy az egyik televíziós szereplése során valaki felismerte benne régi szomszédját egy másik városból. Az amúgy római katolikus Jacek Niszczota alaposan átejtette a hitközséget, még a szőke haját is festette, sőt álszakállt és álpajeszt is viselt.
A helyi hitközség elnöke egy izraeli újságnak utólag elismerte: nem vizsgálták a kolléga kilétét, annyira meggyőzően viselkedett, hogy felvételénél el sem kérték a rabbidiplomáját, azonnal alkalmazták. Az álrabbi egyébként héberül sem tudott, sőt a vallásban is járatlan volt, ennek dacára sűrűn részt vett holokausztemlékezéseken, egyszer még Izrael varsói nagykövete is megjelent az általa celebrált eseményen. Lebukása óta eltűnt, csak a lengyel sajtó viccrovataiban van jelen.
Néhány éve nekünk is volt egy hasonló „egyházi méltóságunk”. Igaz, boldogult Zemplényi György fordítva szélhámoskodott, meggyőződéses zsidó létére „szentszéki érsekként, pápai megbízottként” szédítette környezetét. Értsd: akit csak tudott, „végigperselyezett” Istenre hivatkozva Igaz, nála ez csak amolyan kiruccanás volt, az ő fő területét alapvetően a sikkasztások, ékszer- és kölcsönügyletek, valamint a devizadisznóságok jelentették. Mindeközben – a Magyar Úszó Szövetség elnökeként – sportolók (főleg fiatal fiúversenyzők) gyámolításával is foglalkozott.
Oltári pályafutások.
