Az alkalmas jelzőt keresem, amit a zempléni Füzér falucska neve elé kellene írnom, de csak az elkoptatott „csodálatos” szó jut az eszembe. Talán mert az erre járó ember óhatatlanul leblokkol, elámul, száját tátja. Ide el kell jönni, nincs mese Aki a természetet szereti, a történelmet ismeri, annak meg egyenesen kötelező Nem kis kaland az út. A fővárostól két és félszáz kilométerre, az ország északkeleti csücskében, sóhajtásnyira a trianoni határtól, hegyvonulatok kellős közepén bújik meg a csöppnyi helység. Mellette, meredek oldalú, vulkáni kúpon, százhetven méterre a falu fölött magasodik a regényes vár – följutni az erősségbe félórányi, erősen ziháló túra a sok helyütt sziklába vájt lépcsősoron, ám minden fáradságot megér. A vár ormáról körbetekinteni a tavaszba öltözött Zemplénre fölséges élmény. 2008-ban méltán nyerte el a Magyarország természeti csodája címet a füzéri várhegy. Csoda maga a vár is. Pár hete, húsvét vasárnapján adták át a felújított erődítményt, a hófehér falakból még árad a mészillat. A látogató úgy érkezik a felvonóhidas kapun keresztül a várba, mintha ő lenne itt a legelső birtokos Az ám, mit ír a füzéri várról a história? A tizenharmadik század elején említik először, annyi biztos, hogy 1235-ben, II. András halálakor már álltak a sziklafalak. Meg azt is följegyezte a történetírás, hogy Perényi Péter koronaőr 1526-ban egy éven át itt rejtegette a Szent Koronát a veszélyesebbnek ítélt Visegrád helyett, ahogyan azt is, hogy 1676-ban a császáriak felégették.
Háromszáz évnyi tetszhalál után, most ébredtünk rá újra, mekkora kincset rejt a Zemplén.
