Csak annyiban érintem a vasárnapi Népszabadság-szimpátiatüntetést, hogy ott hangzott el Juhász Péter Együtt-alvezér programbeszéde: mi a teendőnk október 23-án, vasárnap, amikor Orbán Viktor ünnepi beszédet mond majd a Kossuth téren. Legyünk minél többen a Parlament előtt, és fütyüljük ki a miniszterelnököt, hogy ne tudja elmondani ünnepi megemlékezését a forradalom és szabadságharc hatvanadik évfordulójáról. Pongrátz Gergelyékről, Nagy Imréről, a hősökről és a mártírokról. Ezt tanácsolja az egybegyűlteknek a magyar demokrácia tisztaságán őrködő Juhász Péter ideológus. Ott lenni és fütyülni – ez a legfontosabb. Zavart kelteni a valódi ünneplők körében, kavarni egy nagyot a téren, a többi már gyerekjáték. Ez az „Együtt-program”. A káosz a liberalizmus tejtestvére. Elnézve az Erzsébet híd lábánál összegyűlt elégedetlenkedőket, úgy fest, a tömeg a feldúlt Juhászba helyezte a teljes bizalmát. Lehetne belőle egy egész országot terelő Juhász. Miért ne?
Vajon mit remél akciójától ez az ember? Hogy a kifütyült miniszterelnök majd félbeszakítja a beszédét, megszégyenülten ellép a mikrofontól, esetleg még a teret is elhagyja? Aztán meg majd jön ő, a kendermagos forradalmár, fölkapaszkodik a pódiumra, és elkezd szónokolni? Miről? Hát az Együtt programjáról. Mi is az ő programjuk? Ja, hogy fütyülni kell… Meg lármázni, háborogni.
Hogy 1956-ról, hőseinkről, mártírjainkról, a sorsfordító napokról nem sok szót ejtene, arra bevehetnénk a ciánkálit.
