Gyulafehérvár ködben

Természetesen tudom, hogy ennek a pár sornak legföljebb annyi az értelme, hogy rögzíti a román hivatalosság mai hozzáállását az ottani magyar kisebbséggel szemben. De talán ez is valami…

Természetesen tudom, hogy ennek a pár sornak legföljebb annyi az értelme, hogy rögzíti a román hivatalosság mai hozzáállását az ottani magyar kisebbséggel szemben. De talán ez is valami…

A bukaresti képviselőház szerdán elutasította azt az RMDSZ-tervezetet, amely az Erdély Romániával való „egyesülését” egyolda­lúan kimondó 1918-as gyulafehérvári nyilatkozat nemzeti kisebbségekre vonatkozó ígéreteit foglalná törvénybe. Mit mondjak, meglepett volna, ha elfogadják… (Ennek a bizonyos nyilatkozatnak a harmadik pontja „teljes nemzeti szabadságot” ígért a „megnőtt” Románia valamennyi nemzetének.) A várakozásnak megfelelően a román képviselők nem akartak nyilvános vitát folytatni a hajdani hangzatos ígéretekről, mindössze a jogi és közigazgatási szakbizottság véleményét olvasták fel, amely teljes egészében elutasításra javasolta a tervezetet. (Néhány nappal a képviselőházi szavazás előtt a Román Tudományos Akadémia állásfoglalást adott ki; a tudós testület szerint Gyulafehérváron annak idején nem ígértek semmiféle auto­nómiát a kisebbségeknek. Az csak egy félreértés.)

Az ügyben a román szenátus hoz majd végső döntést – lehűteném az optimista magyarságot…

Lábjegyzet: a román álláspont az, hogy a gyulafehérvári nyilatkozatot követő trianoni „békeszerződés” (ők így nevezik a vérlázító diktátumot) „Erdélynek az Anyaországhoz, Romániához való visszatérését szentesítette”. Mi viszont úgy tudjuk, hogy az „Anyaország” csak másfél százada, 1862-ben jött létre, ráadásul abban semmiféle Erdélyt – amelyik „visszatért” – nem említenek a lexikonok. Arra csak fájt a románság foga…