Nőnapra

Férfiak! Fiúk! Sorstársak! Nőnap van, március nyolcadika, el ne feledjétek felvirágozni, megkoszorúzni a gyengébbik nemet!

Férfiak! Fiúk! Sorstársak! Nőnap van, március nyolcadika, el ne feledjétek felvirágozni, megkoszorúzni a gyengébbik nemet! Az se számítson most, hogy ezt az ünnepet annak idején két megátalkodott kommunista elvtársnő, bizonyos Clara Zetkin és Rosa Luxemburg találta ki. Spongyát rájuk! Rajongjunk politikai előítélet nélkül lányainkért, asszonyainkért, sőt ne csak ma, hanem az esztendő háromszázhatvanöt napján egyvégtében – akkor is, ha az adott esetben embert próbáló vállalkozás. Emeli az ünnep jelentőségét az a tény, hogy egyáltalán létezik még ez az esemény a mai ivarzavaros (transznemű, LMBTQ-s, 1-es szülős, 2-es szülős stb.) világban, amikor a magamfajta, ­régimódi ember már képtelen eligazodni az éppen érvényes szex-KRESZ-ben.

Itt jegyzem meg, tíz éve, a Gyurcsány-érában még az azóta lelkes Pride-látogató Láriferiék is elismerőn tisztelegtek március 8-án a nők előtt. (A párthoz köthető Hócipő kiadvány például 2009-ben az egyik nőnapi cikkéért soronként 25 862 forintot kapott az MSZP-től, konkrétabban az akkor Lamperth Mónika vezette szociális tárcától. A jubileumi, századik nőnapra megrendelt írás a földgolyó negyvenegy híres hölgyéről szólt Árpád-házi Szent Erzsébettől a rákosista Ratkó Annán át Heller Ágnes filozófusig.) Azóta sajnos sokat romlott a helyzet, három évvel később például a szocialisták nőtagozatának elnöke, Gurmai Zita már Bodrogi Gyulának, a Nemzet Színészének adta a szokásos nőnapi kitüntetést. Gondolom, ez Bodrogit is meglepte, aki azzal vágta ki magát, hogy ő ugyan nem nő, de mindent a nőknek köszönhet.

Köszönjünk most mi is mindent a nőknek. (Mert ha elfelejtjük, abban nem lesz köszönet.)