Örökös olvasónk

Azért az nem mindennapos, ha valaki egész életén át hű marad egy újsághoz, ráadásul a hatvan éven át hiánytalanul megvásárolt példányokat gondosan megőrzi.

Azért az nem mindennapos, ha valaki egész életén át hű marad egy újsághoz, ráadásul a hatvan éven át hiánytalanul megvásárolt példányokat gondosan megőrzi. Nem is nevezném átlagos embernek Édl Román budapesti olvasónkat, aki a Magyar Nemzet lapszámaival tette ezt 1958-tól, tizennyolc éves korától. Büszkék vagyunk rá, noha nem mondhatjuk, hogy a Szűcsről (ma Bakonyszűcs) származó fiatalember újságunk által lett nemzeti érzelművé – hozta azt magával a szülői házból. Már 1956-ban jelezte, hová tartozik. Fegyver ugyan nem volt az egyházi iskolában tanuló diák kezében, ellenben jó néhány vörös csillagot eltávolított a középületekről a forradalom napjaiban. Tettéért évekre kizárták a továbbtanulásból, és a tervezett papi pályáról is le kellett mondania. De nem mondott le a hitéről!

A folytatás sem mindennapos. A kereskedelemben elhelyezkedő fia­talember a világi pályán is megállta a helyét, nem is akárhogyan. El lehet képzelni a szakmai felkészültségét annak, akit ilyen előzmények után, a Kádár-kor kellős közepén – ráadásul pártonkívüliként – a Domus Áruház igazgatójává neveznek ki, és három évtizeddel később innen vonul majd nyugdíjba. És ez még nem minden! Hajdani munkatársaitól tudjuk, hogy minden évben szenteste napján (az átkosban is) nyitás előtt összehívta az áruház dolgozóit, és felolvasta nekik Szent Pál Szeretet-himnuszát, hozzátéve: senki ne felejtse el a karácsony üzenetét! Azon már nem is csodálkozhatunk, hogy az Élő Rózsafüzér zarándoklat őbenne találta meg egyik fő szervezőjét, apostolát.

Édl Román örökös olvasónktól ma 13 órakor búcsúzunk a pesthidegkúti (remetekertvárosi) Szentlélek-templomban.