Akadémikus kérdés

Eltökélt harcot folytat a még mindig létező kommunista utcanevek ellen a Magyar Patrióták Közössége. Van dolguk szegényeknek.

Eltökélt harcot folytat a még mindig létező kommunista utcanevek ellen a Magyar Patrióták Közössége. Van dolguk szegényeknek, hiszen – az érvényes jogszabályok dacára – ma is több százra tehető a címeres gazemberekről elnevezett közterületek száma. Néhány húzónév az „aktivisták” közül: Dimitrov, Fürst Sándor, Kállai Éva, Kilián György, Kun Béla, Marx, Rajk László, Szabó Ervin, Szamuely Tibor, Vorosilov, Zalka Máté… Patriótáék igyekezetének legutóbb Salgótarján szocialista önkormányzata állta útját. A város közgyűlése a kifogásolt elnevezéseket (Lőwy Sándor út, Madzsar József utca, Szabó Ervin út, Tanács út, Zalka Máté út, Frankel Leó út, Május 1. út) – a Magyar Tudományos Akadémia állásfoglalására hivatkozva – változatlanul hagyta.

Csókoltatom az akadémikusokat, de amennyire én tudom, nevezettek közül Szabó Ervin szélsőbaloldali anarchista (akit valószínűleg csak azért nem emlegetünk a Tanácsköztársaság hősei között, mert még 1918-ban meghalt) bizonyítottan rávett egy fiatal kommunista lányt Tisza István miniszterelnök meggyilkolására. (Igaz, a merénylet Tisza lemondása miatt elmaradt.) Frankel Leóról csak annyit: a párizsi kommün egyik vezetője volt, Marx és Engels közvetlen munkatársa, akit idehaza lázításért és államellenes szervezkedésért le is csuktak. Zalka Mátét meg onnan ismerjük, hogy partizánvezérként gyilkolt, robbantgatott, tagja volt az Oroszországi Bolsevik Pártnak, majd – a nyálas Gerő Ernő elvtárs oldalán – a nemzetközi brigádok színeiben Spanyolországban ontotta a vért.

Mindezt abban a Salgótarjánban „nem tudják”, ahol 1956. december 8-án a kommunista karhatalom sortüze nyomán száznál több fegyvertelen ember maradt az aszfalton?