A hordó tetején

Míg hallgattam Ágnes asszonyt, azon merengtem, hogyan lehet az, hogy az MSZP, amelynek ilyen lánglelkű gondolkodói vannak, már jó ideje az elfekvőben agonizál.

Kunhalmi Ágnes szocialista honanya, aki múlt szombaton még önfeledt szelfivel üzent híveinek a szivárványos fesztiválról – „Budapest mindenkié!” –, tegnap, az Országgyűlés rendkívüli ülésnapján már feketére festette a főváros égboltját. Romlik Budapest versenyképessége, mondta, már Bukarest is megelőz bennünket. Igaz, forrásmegjelölést nem adott a lesújtó adathoz, ellenben új fővárosvezetést javasolt, mondván, a budapestiek „marhára megunták, hogy nyáron ők leizzadva, piszkosan és büdösen érkeznek meg a munkahelyükre, miközben a fideszes elit pökhendien tekint le a Várban pofátlanul alacsony áron bérelt lakásaiból”. Sodró erejű szózata végén – bár egy ízben reménytelenül belegabalyodott a „35 fok fölötti” szómonstrumba – közölte (szintén forrásmegjelölés nélkül), hogy a budapestiek „le akarják rúgni magukról a Fideszt”.

Míg hallgattam Ágnes asszonyt, azon merengtem, hogyan lehet az, hogy az MSZP, amelynek ilyen lánglelkű gondolkodói vannak, már jó ideje az elfekvőben agonizál. Pedig képviselő asszony – a párt hivatalos „Arca” – korábban is jókat mondott. Egy ízben például kijelentette: kormányra kerülésük után (tényleg így mondta, becsszó) nyomban ki fogják kiáltani a negyedik köztársaságot. (Igaz, a tavaly tavaszi választás után meg úgy nyilatkozott: az egész baloldalt újra kell építeni, merthogy szörnyű az egész.)

A legjobban az tetszett, amikor képviselő asszony aláírásgyűjtésbe kezdett ezzel az ötletes mottóval: „Adjon több pénzt a kormány az embereknek!” Nem hallgattak rá, pedig milyen egyszerű az elképzelés. Konkrétabban demagóg.