Bár a momentumos Kerpel-Fronius Gábor a szellemóriások gyülekezetének mondott szabad demokratáknál kezdte – „Az én hőseim az SZDSZ-ben voltak” –, egyre több jel utal arra, ő maga nem tolongott, amikor az észt porciózták. (Ezt június végi produkciójával sem cáfolta, amikor a főpolgármester-jelöltek háromfős csatájában bronzérmet szerzett.)
A revanson spekuláló gondolkodó most azzal állt elő, hogy kíméletlenül lerántja a leplet a hazai adatigénylés igazi arcáról. Ilyeneket írt közösségi oldalán: „Az információhoz való hozzáférés elengedhetetlen ahhoz, hogy a választópolgár megalapozott politikai döntéseket tudjon hozni. Jelenleg nem ez a helyzet, sőt éppen ellenkező irányba mozgunk. […] Immár pénzt lehet kérni az adatigénylés kielégítése fejében – ami önmagában botrány.” Hozzáteszi: közérdekű adatigénylései során e kisstílűség mellett rendre pökhendiséggel is találkozik. (Itt elfojtok magamban egy kacagást: egy volt SZDSZ-es pökhendiségre panaszkodik? Nagyon jó!) „Nyíltság és átláthatóság – ezen fogunk dolgozni”, fogadkozik zárszóként az eltökélt szerző.
Ennél magasabb labdát nem is adhatott volna az egymás szavába vágó kommentelőknek. Legtöbben rögtön visszakérdeztek: mi lenne, ha a Momentum elsőre mindjárt saját magán mutatná be az átláthatóságot, és beszámolna arról: honnan, kik által tollasodott meg oly hirtelen a ködből előbújt felekezet? Egy másik hozzászólót a „nyíltság” kijelentés villanyozott fel: „Gondolom, akkor az alma mater Szadesz félmilliárdos székházadósságáról is elárulsz majd ezt-azt…”
(Válaszokkal nem találkoztam. Talán elromlott az internet.)
