Boldogult mesteremtől, jó Ruffy Pétertől tudom, hogy a betűvető embernek is jót tesz, ha olykor föláll a klaviatúra mellől, és arrébb tolva az íróasztalán heverő jegyzeteket, iratot, üres kávécsészét, minden átmenet nélkül kimegy a levegőre. A fényre. Hunyorogni, sóhajtani, járni egy nagyot az utcán, a parkban. Csak úgy, a puszta járás kedvéért. Néha egy pillanatra megállni, visszapillantani. Bemérni, hogy akkor hol is vagyunk most ebben a kusza, politikával mérgezett, megzavarodott világban.

Ébresztő, Magyarország! - elindult a sunyi agymosás
Ideje lenne észrevennünk, rafinált szemfényvesztés zajlik, a cél a kereszténység gyengítése, jelentéktelenné zsugorítása.