Háromszázalékos erő

Hogy végképp ki ne kopjon a közbeszédből, a szokottnál is több haragos közleményt ad ki újabban az MSZP.

Hogy végképp ki ne kopjon a közbeszédből, a szokottnál is több haragos közleményt ad ki újabban a Magyar Szocialista Párt. Ez lehetett a célja Tóth Bertalanék legutóbbi felhördülésének is, amelyben, mint írják, a budapesti kijárási korlátozásokkal kapcsolatos döntésnél szembesültek azzal, hogy Kásler Miklós nincs az értekezlet meghívottjai között. Nocsak! „Már Orbán sem tart igényt Kásler jelenlétére akkor, amikor rendkívüli jelentőségű egészségügyi döntéseket kell meghozni.” Igaz, teszik gyorsan hozzá, örülnek, hogy „kivonták végre a forgalomból a tragikus döntéseket hozó […] bukott minisztert”.

Kásler Miklóssal valamiért nincs kibékülve az ellenzék. Még nem volt járvány, még föl sem állt az új Orbán-kormány, a túloldal máris kóstolgatni kezdte. Egyik sivár szócsövük szellemeskedve azt írta: csupán annyi változott, hogy „a tárca élén nem egy jámbor akadémikus vagy egy túlmozgásos pap fog állni, hanem egy gyakorló orvos, akinek ötletei a társadalomtudományok még sűrűbb nemzeti szósszal való leöntését célozzák”.

Hogy vicces-e vagy inkább ordenáré ez a mostani közlemény, azt döntse el ki-ki maga. Engem speciel megmosolyogtat, hogy mindezt az a kórházbezárásairól (is) elhíresült csapat mondja, amely még most, háromszázalékosra konyulván is „parlamenti erőnek” aposztrofálja magát, és mint ilyen, „nem fog napirendre térni a kórházakból ki- és elutasított betegek szenvedéstörténete felett”.

De hová tűnt Kásler Miklós? – ez a közlemény címe. Mi viszont inkább arra lennénk kíváncsiak: az MSZP tábora hová tűnt? Hát a rendszerváltáskor eltapsolt nemzeti vagyon?