Csak irataiban magyar

Szellemi sérült lévén Pápai hálás témának érezte a tiszti főorvos asszony kigúnyolását.

Fotó: Katona_Vanda

Bár újságnál dolgozik, kollégámnak a világért sem nevezném Pápai Gábort, a Népszava rajzolóját. Vagyunk így néhányan a szakmában, ha nem is mindenki. A Magyar Újságírók Országos Szövetségének karikaturista szakosztálya például biztosan kedveli, ellenkező esetben aligha a „művész” Müller Cecíliát ábrázoló rajzát ítélte volna az idei év legjobb karikatúrájának. Mint emlékszünk, a tavasszal megjelent alkotáson az országos tiszti főorvos a keresztre feszített Jézus mellett állva azt mondja „Alapbetegsége függőséget okozott.”

Nos, ez lett a díjnyertes karikatúra. Ez a magyar ellenzék humora.

Szellemi sérült lévén Pápai hálás témának érezte a tiszti főorvos asszony kigúnyolását. Elsőre úgy gondoltam, az indíthatta be a művészt, hogy Müller Cecíliát már megjelenésének első napjaiban megkedvelték a nézők – de nem. Más volt mögötte. A főorvos asszony nyakláncán a kereszt. Az adta a művészi ihletet.

Még le sem csengett a provokációt követő felháborodáshullám, a Népszava-alkotó máris újabb „remek témát” talált. A Trianon-centenáriumra készített Száz év magány című karikatúra egy epeömlött provokátor munkája: a csonka-Magyarország alakú gödör szélén, az elcsatolt részeken álló emberek lekiáltanak a mélybe: „Nem akarnak feljönni?” Lentről a válasz: „Nem, nem, soha!” Hát nem frappáns? Nem. Velejéig aljas.

Egy korlátokat nem ismerő, legfeljebb irataiban magyar ember kéjes vigyora. Akit egyetlenegy vágy fűt: megtaposni a hívő nemzet önérzetét.

Hogyan is mondta Illyés Gyula? „Magyar az, akinek fáj Trianon”.

Vajon honnan jött ez a Pápai, ki küldte? (Költői a kérdés.)