A múlt is változik

Megszoktuk már, hogy a román történelmi emlékezet meglehetősen „képlékeny”.

Fotó: Katona_Vanda

„Hagyjuk már a harmincegy éve a televízióban hangoztatott marhaságokat, hogy Tőkés indította el a forradalmat. Tőkés nem indított el semmiféle forradalmat” – idézi az erdélyi Főtér.ro bizonyos Sorin Oprea haragos kifakadását. A Forradalom Fóruma Egyesület alapítója azon a rendezvényen mondta ezt, amelyet a temesvári polgármesteri hivatal szervezett minap az 1989-es forradalom évfordulóján. Sőt azt is hozzátette, ő indította el azt a több száz fős menetet a református templom mellől, amely hajnalra öt-hatezressé duzzadt, és Ceauşescu-ellenes jelszavakat skandálva bejárta a várost… Gazda Árpád kolozsvári újságíró, aki annak idején a Tőkés családdal együtt próbált védekezni a parókiára betörő szekusok ellen, kategorikusan cáfolja ezt – de ne menjünk a részletekbe, nem is ez a lényeg.

A lényeg az, hogy Tőkés Lászlónak a forradalomban játszott szerepét nem először próbálják meg eljelentékteleníteni Romániában. Sőt ottani „történészek” szerint a református lelkész személye szinte elhanyagolható a változások elindításában. A forradalom egyébként is Bukarestben kezdődött.

Megszoktuk már, hogy a román történelmi emlékezet meglehetősen „képlékeny”. Trianonról például ez a hivatalos álláspont: „A békeszerződés Erdélynek az anyaországhoz, Romániához való visszatérését szentesítette.” Ez sok egyéb mellett azért is érdekes, mert az említett „anyaország” alig másfél százada, 1862-ben jött létre, Havasalföld és Moldva egyesüléséből. Márpedig abban az „anyaországban” semmiféle Erdélyt (amelyik 1920-ban „visszatért”) nem említenek a lexikonok.

Képlékeny a ’89-es forradalom megítélése is.

Viccnek gyenge, „ténynek” nevetséges.