Ami véres, kíméletlen és nemzetellenes cselekedet történt idehaza a XX. században, annak esszenciája Szamuely Tibor életében tetten érhető. Stefka István és Csurka Dóra minap bemutatott dokumentum-játékfilmje, A halál népbiztosa ennek az embernek a tömeggyilkossá válásáról ad hátborzongató áttekintést. Az orosz hadifogságból hazatért szörnyeteg, a Tanácsköztársaság egyik főszervezője 133 napon át Lenin-fiúival járta az országot, s ahol ürügyet találva megállt, ott aratott a halál – egyedül Kalocsán 128 embert gyilkoltatott meg. Némelyiket csupán azért, mert kitűzte házára a nemzeti lobogót. (A Szamuelyt alakító Resetár Dániel szinte rabja lett a szerepnek, a forgatás előtt alaposan belemerült a témába, s mélyen megdöbbentette alakjának hihetetlen kegyetlensége: „Így, hogy jártam benne, pontosan látom, mennyi Szamuely él közöttünk.”)
A bukás után öngyilkos Szamuelyt a bécsújhelyi izraelita sírkertben akarták eltemetni, ám a felháborodott hitközség tiltakozott ellene, akárcsak magyar oldalon a savanyúkúti zsidóság. Még a halál sem vállalt vele közösséget. A következő éjszakán távol a falutól kaparták el, ma sem tudni, hol. (Rákosiék, Kádárék utóbb éveken át kerestették a hamvait, hiába – így aztán „csak” utcákat, tereket, laktanyákat nevezhettek el példaképükről.)
Néhány évtizeddel később, az újabb kommunista hatalomátvétel után az utódok folytatták, amit Szamuelyék abbahagytak. Sőt a rendszerváltás nyomán hatalomra kerülő szabad demokratákról is hamar kiderült, kik voltak az eleik… Máig nem tűntek el a Lenin-fiúk, csupán átvedlettek. A kígyók itt kígyóznak közöttünk.
(Borítókép forrása: MTI)
