A betűvetőnek állt Lendvai Ildikó írásai engem a korabeli Szabad Nép vezércikkeire emlékeztetnek. A különbség csak annyi, hogy míg a szocialista exelnök asszonyka dolgozatain következmények nélkül lehet derülni, a hajdanvolt pártlap írásain nevetgélőket elvitte a nagy fekete autó. Ez a sokat látott, rendszereken átívelő javasasszony – mint régi agitpropos – belelátni vél az orbáni hamis kártyákba, s fáklyalángjával egyvégtében bennünket, szédíthető, mafla választókat figyelmeztet. Tőle tudjuk például, hogy a magyar kormányfő a legutóbbi Putyin-találkozón több pofonba is beleszaladt, de úgy kell neki. „Moszkvai raportnak” nevezte a két politikus megbeszélését, mondván, az orosz elnök „magához rendelte Orbán Viktort”. Szegény Ildikó még a szovjet időkben szocializálódott, neki már csak lakájmagyar minden Kreml-meghívott hazánkfia.
Száz ilyen javasasszony kellene ennek az országnak, s a haza fényre derül! Egyelőre csak simán derül. Ezen az egyen.
Hősnőnk minap arról írt, verseny folyt Deutsch Tamás és Kovács Zoltán között, ki rúg nagyobbat a „melegellenes törvényt” nehezményező autóversenyzőkbe. „Deutsch magasan kezdte: simán lenácizta Vettelt. […] Ehhez képest Kovács Zoltánnak össze kellett szednie magát, hogy mondjon valami ütőset. Így sikerült: »Honnan tudná egy Forma–1-es pilóta, hogyan élnek a magyarok!?« Jó kérdés. Ennél már csak az a jobb kérdés, honnan tudná a kormány, hogyan élnek a magyarok? […] Honnan tudna bármit, ha egyszer csak a saját lapjait olvassa, saját tévéjét nézi? Én már egyetlen köztévéhíradó után is határozottan érzem magamon a hülyülést” – írja Ildikó asszony. (Egy kommentelő: „Jól érzi, kisztihand.”)
