A betűvetőnek állt Lendvai Ildikó írásai engem a korabeli Szabad Nép vezércikkeire emlékeztetnek. A különbség csak annyi, hogy míg a szocialista exelnök asszonyka dolgozatain következmények nélkül lehet derülni, a hajdanvolt pártlap írásain nevetgélőket elvitte a nagy fekete autó. Ez a sokat látott, rendszereken átívelő javasasszony – mint régi agitpropos – belelátni vél az orbáni hamis kártyákba, s fáklyalángjával egyvégtében bennünket, szédíthető, mafla választókat figyelmeztet. Tőle tudjuk például, hogy a magyar kormányfő a legutóbbi Putyin-találkozón több pofonba is beleszaladt, de úgy kell neki. „Moszkvai raportnak” nevezte a két politikus megbeszélését, mondván, az orosz elnök „magához rendelte Orbán Viktort”. Szegény Ildikó még a szovjet időkben szocializálódott, neki már csak lakájmagyar minden Kreml-meghívott hazánkfia.
szerelem
Közelmúltidéző
A kirekesztés elleni tiltakozás regénye ez a könyv, egy fordított értékrendű közösség tablója.
