Szabó Tímeánál sosincs uborkaszezon. Most például ezt írja közösségi oldalán a képviselő asszony: „Olvasom, hogy a békemenet most babakocsival és karon ülő gyerekekkel akar vonulni az ellenzék ellen. Na, erre kellene végre egy gyermekvédelmi törvény!”
„Ennyire azért ne kapard a falat, Dafke Tímea – javasolja egy kommentelő. – Csak a Pride-ra menjenek gyerekek?” Más azon mereng, vajon miért fáj Tímea asszonynak a békemenet. Nem valaki ellen, hanem valami mellett, valamiért vonul majd a menet. A nevében is benne van: a békéért. Ahol lehet babakocsival sétálni, ott béke van, biztonság, gyarapodás. A babakocsi egy szimbólum, a békesség, a biztonság szimbóluma.
Falra hányt borsó.
Az ember úgy van Szabó Tímeával, hogy miközben felszisszenve nézi, hallgatja, olvassa, kicsit sajnálja is, mentséget keres számára. Talán nehéz gyermekkora volt, kiközösítették, rossz társaságba keveredett, légnyomást kapott Kabulban, ki tudja. Netán valami speciális tanfolyamon sajátította el a rosszindulatot. Mert az kizárt, hogy valakibe alapból ennyi gonoszság szorul. Volt, hogy a nyugdíjasok kitiltását kezdeményezte a tömegközlekedésből, felejtsék el a villamosozást, buszozást, maradjanak veszteg az ülepükön. Máskor leszidta a kormányt, amiért az orvosi védőfelszerelésekkel segítette a határon túli magyarokat. Igaz, volt „humanitárius” javaslata is: évekkel ezelőtt azzal állt elő, hogy jó magaviselet esetén 16 hónap után ki kell engedni a börtönből azokat az anyákat, akik megölték újszülöttjüket.
Határozott zavart érzek képviselő asszonynál, nem lennék az ápolója.
(A borítóképen Szabó Tímea. Fotó: MTI/Kovács Attila)
