Hogy összebeszélt-e a két közszereplő, azt nem tudom bizonyítani, mindenesetre míg Nagy Attila Tibor politológus arról beszélt a tegnapi Népszavában, hogy Németországban mennyire sima és méltóságteljes volt a kancellári hatalomátadás, a HVG-nek interjút adó Hadházy Ákos azt ecsetelte, nem zárható ki, hogy idehaza jövő tavasszal majd forradalommal kell elsöpörni a piszok Orbán-rendszert. Tekintve, hogy mindkét férfiú vállaltan Orbán-kritikus, a két írás egybecsengő rezüméje valami olyasmit sugallt: no igen, odaát mennyire olajozottan működik a demokrácia, nálunk viszont nem kizárt, a karmelita kolostort is meg kell ostromolni, hogy távozzon a Patás.

Egybecsengett a két írás kommentelőinek véleménye is. Igaz, ezek nem voltak túlzottan hízelgők az érintettekre nézve – többen a szüleiket is szóba hozták –, sokan például máig nem felejtették el, hogy a most joviális véleményformálót alakító Nagy Attila Tibor volt az, aki pár hónapja azt kérte számon az ellenzéki pártoktól, miért nem használták ki jobban a járványban elhalálozottak kínálta „lehetőségeket” az Orbán-kormányon. Nem éljenezték meg a zendülésre buzdító, elvadult lódoktort sem a hozzászólók. Neki meg azt rótták föl, hogy a Clark Ádám téri körforgalomban tavaly előadott keringős, tülkölős attrakcióját – „Aki dudál, velünk van!" – csupán azért szervezte, hogy bekerüljön vele a tévéhíradókba, mint az orbáni önkény meghurcolt áldozata. (Mellesleg a belilult fejű autósok nagyobbik fele alighanem inkább a kialakult dugó miatt, Hadházyt anyázandó nyomta a dudát.) Iszom egy kávét.

Borítókép: Hadházy Ákos (Fotó: MTI/Mónus Márton)