Nem ez az első alkalom, hogy Spielberg már-már enciklopédikus alapossággal gyűjti össze a modern amerikai ufófolklór elemeit, ugyanezt megtette már a 2002-es Harmadik típusú emberrablások című monumentális minisorozatában is – még ha csak producerként is jegyezte az Emmy-díjas sorozatot –, illetve ugyanennek a témának a komikus variációja a szintén Spielberg felügyelete alatt készült Men in Black – Sötét zsaruk is.
A rendező fantáziáját azonban pár éve ismét mozgásba hozta a közelmúlt pár fejleménye: többek között egy, a Pentagon titkos ufókutató programját leleplező The New York Times-cikk, és az amerikai kongresszusi UFO/UAP meghallgatásai és a pilóták eskü alatt tett vallomásai. Spielberg ötlethalmazát az elmúlt években már egyértelműen gyengélkedő David Koepp öntötte formába (ennek megállapításához elég az első két Jurassic Parkot oda tenni a legutolsó dínós kaland, a Jurassic Word: Újjászületés mellé), amiben az alkotók leginkább azt vizsgálják – már azon túl, hogy léteznek-e földönkívüliek – hogy átlagemberként mennyi jogunk lenne azokhoz az információkhoz, amit az állam elhallgat előlünk?
Mivel az ufótéma a kezdetektől fogva a paranoia allegóriájaként szolgál a popkultúrában – legyen az megalapozott vagy megalapozatlan –, a kérdésfelvetésben egyszerre köszönnek vissza az 50-es évekből az amerikai polgárok hidegháborús félelmei, a 70-es évek bizalmatlansága az amerikai kormányzattal szemben és a jelenben eszkalálódó feszültségek. Az időskori Spielberg pedig a nosztalgia mellett egyre gyakrabban fogalmaz meg áthallásos politikai kommentárokat is (Lincoln, Kémek hídja, A Pentagon titkai, West Side Story), ami ugyancsak meghatározó vonása A leleplezés napjának.
Miközben a nyári látványfilmek mezőnyében ma különösen üdítő egy olyan blockbuster, ami komolyan veszi magát, A leleplezés napja azért tűnik az elmúlt 10-15 év leggyengébb Spielberg-mozijának, mert túl sekélyes ahhoz, hogy igazán komolyan lehessen venni.
A filmnek rengeteg hangzatos tételmondata és intellektuális gondolatkísérlete van, de ezek vagy nincsenek igazán dramatizálva (egyszerűen a karakterek szájába vannak adva), vagy egyszerűen semmitmondóak. A szereplők sokszor úgy csodálkoznak rá a dolgokra, mintha még egy földönkívüliekről szóló filmet se láttak volna, pedig a film épp arról szól, hogy ezeket veszi sorra, de ezekre nem képes sem reflektálni, sem érvényesen újracsomagolni azon túl, hogy modern környezetbe ágyazza. Spielberg változatlanul ért a feszültségteremtéshez és a spielbergi humor is fel-felcsillan, de történetmesélőként ezúttal kissé elfáradt.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!