Olvasom, hogy a szocialista Lendvai Ildikót semmi sem tudja úgy felderíteni, mint – ahogyan írja – „két békemenet között egy jó kis CÖF–CÖKA-közlemény”. Egy ilyentől virágos jókedve kerekedik.

Hogy mit ír a Civil Összefogás Fórum? Arra figyelmezteti túlmozgásos Márki-Zay Pétert, hogy – futballnyelven szólva – „utánrúgásait” fejezze be: „Az aberrált szót nap mint nap használja fűre-fára, beteges ismételgetéssel […], az ismételgetés perverzióra utal, ezzel nem lehet meccset nyerni.”

Lendvai Ildikó tehát felderül. Sőt átmegy humoristába. „Uramjézus! […] Akkor most meg kellett tudnom, hogy ez nem szimpla ostobaság, hanem – juj – perverzió?!”

Mit tegyen, aki ezen a „vicces” megjegyzésen nem tud nevetni? Álljon neki, s magyarázza el, hogy ez a közlemény nem erről szól? Megpróbálom. Arról szól, kedves Ildikó, hogy a választókat nem kellene politikai véleményük alapján sorozatosan aberráltnak meg effélének nevezni, „utánrúgni”, majd visszavonulgatni. (Vajon megérti-e ezt a csipkelődő asszonyka, aki, úgy tudom, sosem volt a legélesebb kés a fiókban?)

A betűvetőnek állt Ildikó írásai engem egyébként a korabeli Szabad Nép könnyednek szánt cikkeire emlékeztetnek. (A különbség csupán annyi, hogy míg exelnök asszonyka dolgozatain következmények nélkül lehet hahotázni – nem a „humorán”, a bárgyúságán –, a hajdani pártlap írásain nevetgélőket elvitte a nagy fekete autó.) Ildikó afféle fáradhatatlan munkáslevelező, aki – bár az égvilágon senki nem kérte rá – rendszeresen leszáll közénk, hogy fáklyalángjával figyelmeztessen bennünket, mennyire rossz úton járunk.

Borítókép: Lendvai Ildikó, az MSZP korábbi elnöke (Fotó: MTI/Kovács Attila)