Üzenet a hordóról

A Jobbik éléről már távozott, de a hordóról még nem lépett le Jakab Péter szónok, a párt felszámoló biztosa. „Nem lettem a hatalom rabja, és erre büszke vagyok – tájékoztatta a megkönnyebbült utókort a rétor. – Megmaradtam annak, aki voltam: egyszerű vidéki gyerek.” (Egy olvasó pontosít: „Munkásszülők parasztgyereke”.) Búcsúposztjában azt is felsorolja, hány területen fordult meg eleddig. Volt kocsmáros, biztonsági őr, gyógymasszőr, tanár, önkormányzati képviselő, pártelnök. A bohócot kifelejtette…

További Tollhegyen híreink

Apró trófea

Ha majd annak idején az utókor, történészek, politológusok és elmeorvosok Jakab Péter munkásságát vizsgálják, aligha kerüli el figyelmüket az űzött tekintetű ember egy idén elejtett mondata. Ebben van a lényeg. „Az összefogást választottuk. (A szemkilövőhegyi Gyurcsánnyal – P. Gy.) A reményt, hogy végre elhozhassuk a valódi rendszerváltást ennek az országnak.” Volner János, a Jobbik egykori alelnöke nemrég plasztikusabban fogalmazta meg ezt az Apró klánnal eltervezett „valódi rendszerváltást”: „A baloldalban végbélkúpként oldódnak fel azok a jobbikosok, akik egykor a nemzeti oldal képviseletét hirdették, s most a baloldal szekerét tolják teljes erővel.”

További Tollhegyen híreink

„Peti csak Enikővel együtt tud létezni” – így beszélték ki a választmányon Jakabot

Míg a kétségbeejtő ember ámokfutásán merengek, Márai Sándor sorai jutnak az eszembe (Napló – 1984–1989): „Ahogyan Bethlen István mondta a parlamentben a nyilasoknak: »Az urak azt hiszik, hogy jobbra mennek, de a valóságban körbe járnak, és addig mennek jobbra, amíg megérkeznek a szélsőbalra«. A kommunizmus tragédia, de az igazi ellenfél mindig a »nemzeti« jelmezbe öltöztetett képmutató kapzsi jobboldali.”

Borítókép: MTI/Máthé Zoltán