Valójában Jakab Pétert azért takarították el az útból, mert immár pártja minden épelméjű tagja számára nyilvánvalóvá vált, hogy ez a fickó politikailag és erkölcsileg hulla. Még mozog, beszél, írja ÁVH-s stichű posztjait, ám már oszlik, rémesen büdös. A frakcióvezetésbe, képviselői székébe még kapaszkodik, de ez már csak a hullamerevség. Ha nyolcan ráállnak az ujjaira, talán elereszti a havi két-hárommilliós sztárgázsit. Vagy nem – majd kiderül.
Politikailag azért hulla, mert egy radikális nemzeti középpártból – alapszabálya megtagadásával, árulással, egykori szavazói leköpésével, pártbeli riválisai leparizerezésével – varázsolt egy töpörödött balliberális csicskakommandót. A Jobbik ma: kilenc pici pörsenés Gyurcsány hátsóján. Ennyit sikerült elérnie a melósokkal ordibáló, a fideszeseket leszámolással, börtönnel fenyegető, álomfizetésből műproletárt alakító, bicskanyitogatóan ripacs Jakabnak. (Mivel is hetvenkedett a választás előtt? „Az első napomon az irodám előtt fognak ülni az ÁSZ és az állami vezetők úgy, mint a verebek, várni a sorsukat, kivéve Polt Pétert, mert ő börtönbe kerül.” Aztán eljött április 3-a, és a menetrendszerű kétharmados huzat elfújta őt meg a haverjait.) Egyetlen érdeme, és ez kétségkívül a javára írandó, hogy a nemzeti oldalt eláruló, Gyurcsánnyal összebútorozó pártját alaposan, helyrehozhatatlanul és véglegesen szétverte. (E sorok írója e helyütt megveregeti saját vállát, amiért korábban többször is a Jobbik felszámolóbiztosának nevezte Jakabot.)
