Szakmai magyarázatot is kapunk a film állítólag „felemás” fogadtatására. „Az amerikai filmművészettől meg lehet tanulni, hogy ha a hősnek nincs szerelme vagy ellenfele, akkor a leghitelesebb történelmi esemény is dögunalmas.” (Engem már a mondat eleje idegesít – „az amerikai filmművészettől meg lehet tanulni…” –, már miért kellene a Blokádnak az amerikai filmcsinálókhoz igazodnia?! Majd épp egy ilyen, magyar kálváriát feldolgozó, hiánypótló alkotás használjon hollywoodi elemeket, netán filmgyári „vértócsákat”, konzervsikolyt, műkönnyeket?!)

„Ha a filmesek adnak magukra – összegez a kritikus –, igyekeznek megérteni és közvetíteni egy embercsoport dilemmáit, félelmeit, ­vágyait, egész pszichológiáját. Ettől, mint a Blokád körüli vita mutatja, még messze vagyunk.” De az is lehet, hogy csak savanyú a szőlő azoknak, akik meghökkenve látják: végre készült a közelmúltunkról egy olyan alkotás, amely végig leköti a nézőt, gondolatokat ébreszt benne, véleményre serkenti. Teszi, ami egy igazi filmnek a dolga.

Borítókép: Jelenet a Blokád című filmből (Fotó: Szvacsek Attila)