Hadházy Ákos közéleti munkássága rendkívül szerteágazó. Mindenütt ott van, mindenről nyilatkozik, képernyő, mikrofon és újságcikkek nélkül el sem tudná képzelni a mindennapjait. Számára olyan a kamera, mint borjúnak a csecs vagy Bokros Lajosnak a megszorítás. (Nem ő az egyetlen ilyen. Láriferi óta komoly pszichiátriai irodalmuk van ezeknek az elváltozásoknak.) A parlamenti munka viszont nem az erőssége a független képviselőnek. Volt év, hogy csupán kétszer járt az Országházban (fölvett érte 15 millió forint tiszteletdíjat); abban a négyéves ciklusban összesen háromszor emelkedett szólásra – kétszer saját mentelmi ügye miatt. Szenvedélye a „molinózás”. Egy ízben a lónak a vesszejét ajánlotta a T. Ház figyelmébe, majd – számlaszámát mellékelve – az adófizetőkhöz fordult, fizetnék ki az emiatt kiszabott büntetését. Négymillió mélyszegény országában (ellenzéki adat) egy milliós jövedelmű honatya a nép közé jár kalapozni. Koldustól alamizsnát?
A sokoldalú néptribun minap Recep Tayyip Erdogan győzelmét elemezte a közösségi oldalán. „A török diktátor megint megnyerte az úgynevezett választásokat, vagyis azt az eseményt, amit ő választásnak nevez” – kezdte az értékelést, majd nyomban „hazakanyarodott”: „A török ellenzék ugyan sokkal jobb állapotban van a magyarnál, a tisztességtelen körülmények között mégis ugyanúgy esélytelen volt, mint a magyar ellenzék.” Hadházy szerint ugyanis mindkét helyen tisztességtelenek a választások, ezért nyer mindig a jobboldal. Hogy honnan „tudja” mindezt, arról nem írt.
Sokunk vágyát valósította meg egyik párttársa, aki pár éve akkora brusztflekkel kínálta meg Hadházyt, hogy a széket is vitte magával.
