Közéleti versek helyett újabban éles közéleti tárcákat ír a most hetvenéves Parti Nagy Lajos költő, mert – egy interjújából idézek –: „tele van a tököm” (a Fidesz-kormányzattal – P. Gy.). „Azt hiszem, e maffiaállam nem Magyarország belügyeként fog megdőlni, és abból majd jól nem lehet kijönni – véli. – Ezt a rezsimet nagyon megszívta Magyarország.” Parti Nagy szerint lehet ugyan okokat, felelősöket keresni, de minél színesebb és rikítóbb a NER-valóság, illetve a NER-jövő, annál sötétebb lesz. „A nyilvánosság túlnyomó része katonásan, rezzenéstelenül szolgálja az Orbán-diktatúrát. Van pénz, hogy ezt a goebbelsé­riát nyomassák, egyre intenzívebben.”

Költőnk viszont ellenáll. Ő csupán a humanista szemkilövetőtől fogadta el a Kossuth-díjat 2007-ben. Régről tudjuk, hogy Parti Nagy nincs kibékülve a Fidesz-kormányzattal. Nézete szerint Orbán Viktort szolgálni durvább, mint annak idején Rákosi vagy Kádár talpát nyalni, jóllehet most nincs az a csonttörő kényszer, ami a kommunista évtizedek hivatalnokait nyomorította. A hely és a kor, melyben élünk, nem a fekete ablakos, éjszaka halálba fuvarozó kocsik világa, ezért nem nő elégséges mértékűvé a feszültség egy általános ellenálláshoz, ám – figyeljünk erősen! – „a nyitott országhatárok, a szabad választások és az ellenzéki médiumok léte pont annyira finomít a nyomáson, hogy ne robbanhasson ki”. Értsd: mindezek csupán olcsó Orbán-trükkök. 

„Alkohol helyett jó lenne néha elszívni egy füves cigarettát” – sóhajt a koszorús költő, aki jó múltkor, mellőzve a rímeket, azt is kijelentette: bízik benne, hogy lesz még Magyarországnak LMBTQ-miniszterelnöke.