Csak a szokásos

Aki belehallgatott minap a Belvárosi Szabadegyetemen előadást tartó Lengyel László szózatába, megállapíthatta, a közgazdász-közíró szellemi állapotában nem történt érdemi javulás. Sőt! Mostani beszéde is a kórlapjára illik: – Én abszolút optimista vagyok, ennek az az oka, hogy egy hajszálon lóg nemzetközileg ez a hihetetlen magabiztos Orbán-kormány – közölte, majd arról tájékoztatta közönségét, hogy a Fidesz politikájának megértéséhez ki kell tekinteni a világba, hogy lássuk, mennyire nem illik az bele. (Ő kitekintett.) – A rendszer kihúzza még valameddig, de a külpolitikai helyzet miatt nincs tovább. Zajlik a világ felosztása, amelyben a Nyugat a kelet-európai térségben előre jön. Kiterjeszti magát Ukrajna és a Balkán felé, Oroszország pedig kiszorul a térségből. Ebben a helyzetben Oroszország felé menetelünk pont úgy, mint amikor utolsó csatlósként Németország felé meneteltünk 1944-ben.

Hogy Lengyel ápoltnál nincs minden rendben, azt már évekkel ezelőtt sejteni lehetett. (Kivált választásokat megelőző időkben, amikor rendre kijelentette: az Orbán-kormánynak harangoztak.) Hol az aggodalmas énje szólalt meg, hol a harcos, tenyérbe mászó. Egy alkalommal egyik cikkének ezt a címet adta: „Ma magyarnak lenni szégyen”. Máskor azzal állt elő, hogy az ellenzéki pártok helyett a „független” médiumok vegyék át a politikai kezdeményezést. Az is ő volt, aki arról papolt, tök mindegy az eszme, a meggyőződés, az antiszemita Jobbikkal is össze kell állni a győzelem érdekében. Egyik rohamában pedig még betegtársának, Gyurcsány Ferencnek is nekirontott: „Ameddig büszkén viseli az ellenzék hőse címet, addig nagy baj van.” (Mondjuk ez stimmel.)

Borítókép: Lengyel László (Forrás: YouTube)