Most, hogy Belgium hétfőn átadja az Európai Unió Tanácsának soros elnökségét Magyarországnak, Alexander De Croo miniszterelnök egy újságírói kérdésre a következőket mondta: – Az elnökség nem azt jelenti, hogy te vagy Európa főnöke. Ezzel szemben azt jelenti, hogy te vagy abban a helyzetben, hogy kompromisszumot találj. Érdekes pozíció, legalább egyszer az életben. – Majd gunyorosan hozzátette: – Tehát mindenképpen ajánlani tudom Orbán Viktornak. Alexander De Croo neve onnan lehet ismerős az olvasónak, hogy ő az, aki három hete, az EP-voksolás estéjén pityeregve jelentette be kormányfői lemondását, miután kétségbeejtő pártját alaposan eltángálták az ellenfelei. A talajt fogott belga most azt a másfél évtizede kétharmaddal kormányzó Orbán Viktort kóstolgatja, aki már az előző magyar EU-elnökség idején is miniszterelnök volt. Hát elég bizarr… Megjegyzem, Belgium nem igazán a stabil kormányairól híres. A mi Alexünk is csak másfél évnyi alkudozás után tudott kabinetet alakítani.
(Kis színes. Belgiumban a király körül is teljes a bizonytalanság. A rendszeresen kettészakadni készülődő ország örök fejfájása, ha netán Flandria és Vallónia lenne Belgiumból, vajon melyiküké lenne Fülöp király, aki ugye annak idején valamennyi belga gyámolítójának szegődött; fele királyságba valószínűleg nem menne bele. Fülöp lassan két évtizede aggódik a belga egységért – elei is ezt tették –, ám könnyen előfordulhat, hogy egyezség híján hatvannégy évesen ott marad egy szál koronában, megszűnik az állandó, bejelentett királysága. És egy király királyság nélkül azért mégiscsak blamázs.)
És akkor most még itt van Alex, ez a fröccsöntött Manneken Pis.
