Eltiport sajtószabadság, kíméletlen cenzúra, szellemi világvége – nincs olyan hét, hogy a liberális oldal ne mondaná fel a jól ismert mantrát.

Nem unják. Göncz Árpád néhai államfő már 1993-ban hasonló „sztorival” házalt a La Stampa liberális olasz lapnál: 

Később, az MSZP–SZDSZ-időkben „nem volt baj” a médiával, a Fidesz-kormányok óta viszont ismét rabigában szenved a független újságírás. Ezt onnan tudni, mert egyfolytában erről harsog valamennyi ellenzéki médium. (Aztán amikor megkapják a kérdést: csak egyetlenegy példát mondjanak, mi az, amit ma nem rendezhet sajtó alá, nem mondhat mikrofonba, kamerába egy magyar ellenzéki újságíró, csak hallgatnak, mint hal a szatyorban.)
Baloldali sajtószakértők minap azon merengtek, milyen retor­ziók érhetik a „független” sajtót, ha olyan információkat jelentet meg, amelyek szembemennek a kormányzati kommunikációval. 

Harsogtak, csúsztattak tovább, hajuk szála sem görbült. A kajánabbja a szemünkbe is röhögött.