Európa vezetése régóta azon fáradozik, hogy rávegye a kontinens lakosságát mindenféle tücskök, bogarak, lárvák és egyéb csúszómászók fogyasztására, mondván, csak így csökkenthető a túlzott hús- és tejtermékfogyasztás. Egyébként is a rovarevés kifejezetten egészséges, állítják – a tücsköknek például rendkívül magas a fehérjetartalmuk, emellett értékes ómega–3 zsírsavakkal is rendelkeznek. (Abban nem vagyok biztos, hogy Ursula von der Leyen is lárvákon él.) Németországban már jó ideje árusítják a rovarporral dúsított tésztaféleségeket. (Eddig csak az európai vándorsáska és a lisztkukac szerepelt az élelmiszerekbe keverhető alapanyaglistán, újabban viszont már pékárukba, tésztákba, gabonaszeletekbe, szószokba, burgonyatermékekbe, levesporokba és csokoládétermékekbe is belemixelhetők rovarok, bogarak, kukacok.

Brr!

Idehaza, ha bekukacosodik a liszt, zsákkal együtt kidobja a gazda. El vagyunk maradva.

Olvasom, hogy a brit kormány sem akar lemaradni, szakemberei azt vizsgálják, hogyan lehetne a rovarfogyasztás nagyszerűségéről pszichológiai propagandával meggyőzni a berzenkedő lakosságot. (Kicsit azért ott is el vannak maradva…) A szakemberek a kormányzati támogatás mellett 23 millió font támogatást is kapnak a multinacionális cégektől, amelyek évente hétmilliárd fontos bevételt remélnek a kukacos néphülyítéstől.

Kis színes. Néhány esztendeje két pszichológus, bizonyos Jared Piazza és Neil McLatchie az emberi kannibalizmus tilalmának feloldásán elmélkedett, így kínálva esélyt az éhező glóbusznak. (Azóta nem hallottunk róluk. Talán elfogyasztotta őket egy felfedezetlen törzs.)