Nyolcvan éve, 1945. február 13-án éjszaka a szászországi Drezda ellen hajtotta végre a brit és az amerikai légierő a második világháború legpusztítóbb légitámadását. A város legsűrűbben lakott kerületeire és leghíresebb épületeire ledobott foszforos gyújtóbombák példátlan pusztítást végeztek. 

Az emberek hiába menekültek óvóhelyekre, a támadás mindent lángba borított. Három órával később, amikor a túlélők előmerészkedtek, hogy megkezdjék a mentést, újabb hullám zúdult a városra. A brit légierő a két támadásban mintegy háromezer tonna bombát dobott le. A borzalom másnap délben, majd éjszaka folytatódott, az amerikai légierő tette végleg pokollá a várost a humanizmus és a demokrácia nagyobb dicsőségére.

A terrorbombázásra akkor került sor, amikor a háború végkimenetele már nem lehetett kérdéses. Ráadásul egy védtelen város ellen irányult, hiszen Drezdának nem volt légvédelme, német haderő gyakorlatilag már nem tartózkodott a közelben. A város nem rendelkezett jelentős ipari létesítményekkel, így nem lehetett katonai célpont. Lakói és a megszállt területekről odamenekülő százezrek is abban reménykedtek, hogy a világszép barokk város elkerüli majd a pusztítást. Nem tudni, hogy az egymilliósra duzzadt lakosság milyen arányban élhette túl a támadást. 

A Nemzetközi Vöröskereszt adatai szerint 275 ezren haltak meg az Elba-parti műemlékvárosban, ahol a civilizáció számos pótolhatatlan alkotása is odaveszett. A borzalom sok szempontból még a Hirosimában és Nagaszakiban végrehajtott atomtámadást is felülmúlta.

Drezda az értelmetlen pusztítás mementója lett.

Borítókép: Kilátás a drezdai városháza tornyából dél felé (Forrás: Wikipédia)