Olvasom, Pécsett egy lator meg akarta szerezni a helyi dohánybolt bevételét; a zárásra készülő eladó asszonyt felszólította, nyissa ki a kasszát, és adja át a pénzt, mire a hölgy a szemébe nevetett: még mit nem! A briganti erre gyorsan módosította tervét, és közölte, jó, akkor csak kölcsönt kér – ám azt sem kapott. Zsiványunk ekkor egy C tervvel állt elő, belépett a pult mögé, kihúzta ki a kasszát, igen ám, csakhogy túl erősen ránthatta meg, mert a tartalma a földre esett.
Az ügyefogyott rabló nem adta fel, belemarkolt a bankókötegbe, de csupán tíz darab ezerforintost tudott magához venni – illetve még azt sem, mert a tüzes asszonyka rárontott, és kicsavarta a kezéből. A gengszter végül elszaladt, egyenesen a rendőrök karjaiba…
Emlékszem, írtam egy hasonló esetről. Jó régen Szegeden egy ital-nagykereskedésbe betért két bukósisakos férfiember. Láthatóan nem vásárolni jöttek, merthogy egyikük kezében kézigránát volt, a másikéban pedig ismétlőpisztoly. Mindjárt rá is tértek jövetelük céljára: – Ide, de menten egymillió forintot a páncélszekrényből, ha kedves az életed! – szólott a kézigránátos, a másik meg bólogatott hozzá. A kereskedő azonban nem adott egy megveszekedett vasat sem, ellenben adott két akkora pofont fejenként, hogy tokostól vitték ki a bejárati ajtót. A rendőrség körözésében nagyjából ez állt: „Ismertetőjelük: fogazatuk hiányos (négy-négy metszőfogat köptek ki a helyszínen), szemük alján pedig szivárványszínű monoklik figyelhetők meg. Ha valaki pampogva beszélő vagy bébiételt kanalazó férfiakat lát, jelentkezzen a megadott számokon.” (Esetleg az italkereskedés fogászati rendelőjében.)
Szóval lassan a testtel, haramiák!
