A jó filmek sorsa, hogy újranézi őket az ember. Én Bacsó Péter A tanú című filmjével voltam így a minap. Attól (is) zseniális ez az alkotás, hogy a rendező egy, az ötvenes évekbeli feketevágásra – tiltott disznóölésre – építi a film cselekményét. Gyönyörű az áthallás: disznóság és kommunizmus. Alább egy későbbi disznóságról tudósítok. Rövid országlásának utolsó heteiben, 2004 tavaszán Medgyessy Péter kormányfő elhatározta, miniszterelnöki kegyelemben részesít egy levágásra ítélt disznót. Nem vicc, megtörtént. A bejelentéssel egy reklámízű nemzetközi szokást kívánt meghonosítani idehaza. (Az amerikai elnök az ottani hálaadás napján egy pulykát szokott megmenteni a biztos haláltól, a spanyol király a viadalok miatt a halálukra váró bikák közül teszi eggyel ugyanezt.) Medgyessy úgy tervezte, ezentúl évente egy hízónak ad majd amnesztiát, aki így megússza a böllérkést. Nos a választás egy bizonyos Gömböc nevű, Nógrád megyei illetőségű mangalicára esett, aki már a vágóhídi halálsoron várta az ítélet-végrehajtót. Ezekben a drámai órákban érkezett a siralomólba a miniszterelnöki futár, kezében a kegyelmi okmánnyal. (Még parlamenti belépőt is kiállítottak az elérzékenyült Gömböcnek.)
Magáról a kegyelmi ceremóniáról egyébként keveset tudunk, mert ekkorra már maga a „kegyelmes” Medgyessy Péter volt inkább reflektorfényben – egy másik disznó jóvoltából. Medgyessyt ugyanis kibillentette a miniszterelnöki székből – ez volt az igazi disznóság! – a szocialisták lánglelkű fenegyereke, Gyurcsány Ferenc. Aki viszont – ez is filmbe illenék! – nemcsak Medgyessynek, de az országnak sem kegyelmezett.
