Olvasom, hogy német közszereplők nyílt levélben állnak ki a Budapest Pride mellett, sőt felszólítják a német kormányt és az Európai Unió vezetését, támogassák a rendezvényt, illetve védjék meg annak résztvevőit.
A levelet négy német queer közszereplő kezdeményezte, és több mint hatvanan már alá is írták, köztük az Eurovíziós dalfesztivál 2014-es győztese, a Fekete-Győr Andrásra megszólalásig hasonlító osztrák Conchita Wurst is.
Ő is úgy véli, nem maradhat szó nélkül, hogy Magyarországon „aláássák és megsemmisítik az emberi jogok és a demokrácia alapvető védelmét”.
Vajon tudják-e a háborgó aláírók, hogy mindeközben az unió által is pénzelt, a szexuális kisebbségek helyzetének monitorozására szakosodott ILGA-Europe szerint az uniós csatlakozásra spekuláló Ukrajnában elképesztően magas az LMBTQ-közösségeket ért hátrányos megkülönböztetés? Értsd: arrafelé rendszeresen eltángálják a kacifántos szex hangadóit. Ráadásul az eseteknek csupán a töredéke kap nyilvánosságot. Ugyanezt erősíti a berlini székhelyű GPPi nevű agytröszt nemrég végzett átfogó kutatása is a keleti szomszédunknál uralkodó jogi állapotokról. Vizsgálódásuk szerint mindennapos a melegen szexelőkkel szembeni, hogyan is mondjam, diszkrimináció…
Talán nem véletlen, hogy az elmúlt öt évben mindössze kétszer jött szóba kijevi melegfelvonulás lehetősége.
(A tavalyi riszálás is csupán néhány száz aktivistát vonzott. Ráadásul tíz percig sem tartott, merthogy a rendőrség „a felvonulók biztonsága érdekében” feloszlatta a pávatollas gyülekezetet.)
Erről azonban nem született semmiféle nyílt levél. Koncsítáék hallgatnak, mint hal a szatyorban.
