Egy választási nagygyűlés televíziós utóélete

Ha valaki április 13-án kisétált a Kossuth térre, hogy meghallgassa Orbán Viktor miniszterelnök beszédét a Fidesz–MDF választási nagygyűlésén, majd este megnézte az egyik kereskedelmi televízió, az RTL Klub hírműsorát, bátran érezhette úgy, nem ugyanazon az eseményen vett részt, mint amiről a híradó beszámolt. „Tüntetés”, „erőfelmutatás”, MIÉP-zászlók, szkinhedek és „forradalomra” buzdító szónokok – egy erőszakos vagy erőszakra mozgósító (szélső)jobboldali demonstráció képe bontakozott ki a tudósításokból, szemben azzal a demokratikus légkörű választási rendezvénnyel, amelyet a helyszínen megjelenve érzékelhetett bárki, pártállásától függetlenül. A szerkesztők elengedhetetlennek tartották a hazai politika gyerekszobájában mumussá avanzsált Kövér Lászlóval való riogatást is, bár nehezen érthető, miként került a volt pártelnök épp a MIÉP-ről szóló tudósításba mint vágókép.
A választási küzdelmek idején – érthető módon – fokozott hangsúlyt kapnak a tájékoztatás tényszerűségének, tárgyilagosságának kérdései. Az újságírók felelőssége nő, különösen azoké, akik a közszolgálati feladatokkal is felruházott országos tájékoztatáspolitika résztvevői. Vitathatatlan, hogy az elmúlt tizenkét évben a magyar sajtó komoly fejlődésen ment keresztül, számtalan új sajtóorgánum látott napvilágot, létrejött a kereskedelmi rádiózás és televíziózás, elfogadottá és törvényben kodifikálttá váltak a korszerű, demokratikus tájékoztatáspolitika elvei (tényszerűség, tárgyilagosság, kiegyensúlyozottság stb.), eltűnt a sajtóból a nyílt és tervezett politikai manipuláció. Mindez azonban korántsem jelenti azt, hogy a hazai tájékoztatás minden tekintetben megfelel a saját maga elé kitűzött céloknak, hogy ne engedne időnként kényes helyzetekben is a politika csábításának, hogy ne hagyná összemosódni informáló és kritikai szerepét.
A hallgatólagos szakmai konszenzussal elfogadott műfaji szabályok ma már jóval kisebb teret adnak a politikai meggyőzés felbukkanásának a hírműsorokban. A hír itthon is olyan műfajjá vált, amely alapvetően abban különbözik a klasszikus narratívától (elbeszélés), hogy nincs kitüntetett nézőpontja, nincs olyan „elbeszélője”, aki saját morális, kritikai szemléletét használná keretként a bemutatott események értelmezésében. A hír neutrális műfaj – már amenyiben nem vonja le a néző helyett a következtetéseket.
Ennek megfelelően, ha a tudósítás ma befolyásol, azt nem explicit módon teszi, sokkal inkább a hírszerkesztés kifinomult eszközeivel. Nem politikai ideológiákat közvetít, hanem események meghatározott olvasatait teszi valószínűbbé, a lehetséges interpretációk sokféleségét próbálja korlátozni, finoman terelve a figyelmetlen nézőt a preferált értelmezés felé. Olyan keretet kínál számára, amely közelebb esik az egyik vagy a másik politikai erő nézeteihez. Ez történt április 13-án is az RTL Klub esti tudósításában.
Közismert, hogy a politika nem csak a tettek, de a szavak, az eltérő valóságértelmezések küzdelmét is jelenti. Érthetően, a vezető pártok politikusai megpróbálják saját definícióikat, saját politikai diskurzusaik igazságát elfogadtatni a választókkal. S e meggyőző tevékenység erejét tovább növeli a politikai marketing egyre professzionálisabb alkalmazása, az esemény-marketing tudatos használata (megfelelően időzített, médiaeseménynek számító rendezvények, sajtótájékoztatók stb.), a politikai üzenetek reklámnyelvhez hasonló, a meggyőzés szempontjából optimalizált szövegezése, illetve annak konzisztens képviselete, a jelöltek egymást erősítő kommunikációja stb.
A választások első fordulóját követően a két nagy párt két markáns valóságértelmezése feszül egymásnak. A Fidesz–MDF a jövőképek közötti választásra, a tétek komolyságára, az MSZP pedig a kormányváltás jelentőségére helyezi a hangsúlyt. A Fidesz által szervezett választási nagygyűlés hírére gyorsan reagált a másik nagy párt kampánystábja, akik már napokkal a rendezvény előtt kialakították és vezető politikusaik nyilatkozataiban egységesen megjelenítették értelmezésüket, mely szerint a kormánypárt elsősorban az ország megosztásával és az „utcára vitt politikával” próbálja választási céljait elérni.
Az RTL Klub híradójának szerkesztői beleestek abba a csapdába, hogy elfogadják az ellenzéki pártok értelmezését, és olyan „tüntetésként” mutassák be az eseményeket, amely a szélsőjobboldal és az „utcára kivitt politika” veszélyét kapcsolja a jelenlegi kormánykoalícióhoz – függetlenül a rendezvény kinyilvánított céljaitól.
Hogyan történt mindez? Elsősorban a hírszerkesztés, a témaszelekció, az ellenpontozás, kontextusból kiragadott idézetek eszközeivel, nem pedig a klasszikus propagandára jellemző nyílt kommentárokkal, hírértelmezéssel vagy a műsorvezetők minősítő kijelentéseivel – mely utóbbiak szerencsére ma már csak elvétve lelhetők fel a hazai tájékoztatásban.
A hírösszeállítás mindenekelőtt óvatosan kerülte, hogy a „tüntetésként” aposztrofált rendezvény szlogenje („hiszünk a szeretet és az összefogás erejében”) és annak üzenete megjelenjen a tudósításban, hiszen ez ütközött volna azzal az implicit módon elfogadott értelmezéssel, hogy Fidesz–MDF-szövetség elsősorban „megosztó” erőként van jelen a társadalmat egyre erőteljesebben átitató politikai mezőben. A mintegy 2 és fél perces vezető hír szó szerint idézett Duray Miklóstól egy mondatot, amelyben a politikus „forradalomként” utal a zajló eseményekre – a hírből azonban nem derül ki, hogy a szónok a kifejezést nem szó szerint, csak metaforaként használta. A kommentátor mindössze arra utal: nem érthető, miért kellett a határon túli politikusnak beleszólnia a magyar belpolitikai eseményekbe.
A miniszterelnök beszédéből két rövid bejátszás hangzik el: a Bokros-csomagra és a pénztőkére történő utalás, mely utóbbi elől is elmarad annak kontextusa („a külföldi tőkére szükség van, de nem előzheti meg a magyar kis- és közepes vállalatok érdekeit”), így az könnyen értelmezhető egyszerű antiglobalista populizmusként, mely azután egyenesen köthető a műsoregységet követő MIÉP-hírhez. A kommentátor utal Orbán Viktor azon kijelentésére is, hogy az ellenzék tévesen kapcsolja össze a jelenlegi kormánykoalíciót az antiszemitizmussal és a cigánygyűlölettel. Melyet ezután a műsor explicit módon cáfol azzal, hogy mintegy másfél percben csak a MIÉP részvételével foglalkozik, illetve bőrfejű szimpatizánsokat mutat be.
Nehezen érthető, miért van hírértéke a néhány száz MIÉP-szimpatizáns megjelenésének egy több százezer fős demokratikus politikai rendezvényen, különösen azt követően, hogy a Fidesz–MDF-pártszövetség többször is, nyilvánosan elhatárolódott egy feltételezett koalíciótól, melynek lehetősége az első fordulót követően még a fantáziában is szertefoszlott. Hacsak nem arról van szó, hogy a MIÉP jelentőségén felüli hangsúlyozása elősegíti azon politikai értelmezés érvényre juttatását, amely továbbra is elválaszthatatlanként köti a jobbközép pártjaihoz a populista politikai szélsőségeket.
A rendezvényről szóló tudósításokat a Göncz–Medgyessy–Kuncze–Kupa-találkozó híre zárja, amelyben a politikai szereplők a „megosztottság” felszámolására és a nyugalom helyreállítására szólítanak fel. Érthető, hogy az esemény egy politikai marketingeszköz, amelyet a legnagyobb ellenzéki párt a választási gyűlést ellenpontozandó szervezett meg, a hírszerkesztés azonban jelentősége fölé emeli azt, így a Fidesz–MDF-összefogást a megosztás, az MSZP–SZDSZ-szövetséget pedig a megbékélés erejeként mutatva be. Mindez azonban csak azáltal lehetséges, hogy a Fidesz-rendezvény eredeti célkitűzései egyáltalán nem jelennek meg az esemény médiareprezentációjában.
A politikai elfogultság ilyen rafinált megjelenései láttán hajlamosak lehetünk elbizonytalanodni a néző szuverenitásával kapcsolatban, az igazság szerint azonban egyre érzékenyebbé válunk a média rejtett üzeneteire. Egy 2002 januárjában, magyar középiskolások körében, a hírműsorok befogadásáról készült szociálpszichológiai vizsgálat többek között arra derített fényt, hogy a fiatalok igen korán megtanulják kezelni azokat a rejtett „kódokat”, amelyek segítségével a különböző politikai hírműsorok szerkesztői egymástól sokszor homlokegyenest eltérő jelentést próbálnak tulajdonítani ugyanannak az eseménynek. A kutatásban részt vett diákok többsége arról is beszámolt, hogy ha valós képet szeretne kapni a körülötte zajló eseményekről, egyszerre több hírműsort is megnéz, több különböző csatornán.
Mindez azonban nem mentesíti a felelősség alól a demokratikus tájékoztatáspolitika elveiről megfeledkező médiumokat.

A szerző szociológus