Felmelegített weyerbélázás

Kezdetben volt a weyerbélázás. Weyer Béla annak idején Budapestről küldözgette tudósításait a németországi Süddeutsche Zeitungnak, amelyből azután az Antall-idők „kormánykézen lévő” közszolgálati rádiója vezető hírként juttatta el az ország legeldugottabb sarkába is az akkori ellenzék soros üzenetét, a tudósító nevét elhagyva, a „tekintélyes német liberális lap” aurájába csomagolva.
Azóta sok víz folyt le Európa folyóin. Weyer Bélára már nincs szükség. Felesleges lett – hiszen helyét elfoglalták anyanyelven tudósító kollégái, akik közül nem egynek a véleménye – akár korábban Weyeré – a magyarországi lövészárok mindkét táborának kiszámítható, és az egyiknek mindig kedves. Ugyanazok a vádak, ugyanazok a klisék, ugyanazok a ferdítések, ugyanazok a hazugságok. Vagy ugyanazok a paranoid hiedelmek egyfajta jobboldali összeesküvésben, mint amit a Köztársaság térről vagy a Gizella útról hallunk. „Nem baj, ha nem igaz, csak ártson” alapon.
Mint Gregor Mayer, a Standard című liberális lap tudósítójáé, aki lapja tegnapi számában egy olyan jobboldali „médiakommandóról” cikkezik, amely arról gondoskodik, hogy „a kormányzó Fidesz és a MIÉP közötti átmenetet, a különbségeket fellazítsa, és a partneri viszony és a rivalizálás közötti ingadozásokat szabályozható állapotban tartsa”. Ennek a médiakommandónak az egyik tagja, Bayer Zsolt, aki – Mayer szerint – a Sajtóklubban a szeptember 11-i terrortámadás képeire „bizonyos megelégedettséggel reagált: most jól megkapták”. Hogy épp Bayer volt az, aki a szeptember 11-i terrortámadás után a Sajtóklubban éles szavakkal elhatárolódott Csurka Istvánnak a New York-i és washingtoni támadásokkal kapcsolatos kijelentésétől, az Mayert nem zavarja, ugyanis az ő feladata – szemben például Andreas Oplatkától, a vezető konzervatív svájci lap, a Neue Zürcher Zeitung tudósítójától – nem a tudósítás. És tudja, lapja olvasói vagy el sem olvassák írását, vagy nem kérdőjelezik meg. Valamint tudja azt is, hogy itteni, az őt visszaidéző barátai „meredekebb” hazugságait a visszaidézésnél amúgy is vagy kihagyják, vagy a helyi fogyasztásra alkalmasabb formává fazonírozzák.
A jobbközép sajtó már a Horn-kormány bukása küszöbén megjósolta, hogy a rendszerváltást követő négy éven át állítólag oly antiszemita Magyarország egy csapásra ismét azzá válik – a közbeékelt négyéves, totálisan antiszemitizmus-mentes periódus után. Most, amikor az embertelen közel-keleti események nyomán égő zsinagógák és zsidó iskolabuszok lángjai formálják a Kristallnacht betűit a francia égre, a magyarországi „antiszemitizmust” az itteni tudósítók bizonyítékhiányos kínjukban a Horn-kormány idején virágzott, de mára már szerencsére kimúlt, eszement és a lakosság körében még életében is teljesen visszhangtalanul maradt Népjóléti Szövetség képeivel illusztrálják, mint tette ezt három nappal ezelőtt az idézett Mayer úr is, és időzött el hosszan a népjólétiseknél és ugyancsak a Horn-időket jellemző várbeli, nemzetközi neonáci találkozóknál a Deutschlandfunkon, a német közszolgálati adón tegnapelőtt a választásokra készülődő Magyarországról sugárzott műsora.
Szomorú és az országnak igen nagy kárt okoz, hogy az ellenzék gátlástalanul veti be egyetlen fegyverét: az országot elöntő antiszemitizmus látomásos rémképét és a szélsőjobboldaliság fenyegető veszélyét. Most, amikor a portugál középjobb a szélsőjobbal kötött koalíciót; amikor Hollandiában a legújabb felmérések szerint a szélsőjobboldali Élhető Rotterdam és az Élhető Hollandia listája együtt a legtöbb holland szavazó rokonszenvét köti le; amikor Flandriában a gyorsvonat sebességével tör előre a Flamand Tömb; amikor Dániában a szélsőjobb diktálja a kormánypolitikát; amikor Rómában a kormányban ülnek tort a „neofasiszta és posztfasiszta” koalíció tagjai – és folytathatnánk a sort Ausztriával, Norvégiával és Svájccal, ha követnénk a ’68-as újságíró-generáció démonológiaképének éppen soros mozaikdarabját –, kissé groteszknek hat a külföldi tudósítók naponta megújuló, szinte már a megszállottságot tükröző aggodalmai egy olyan magyar párt miatt, amely a felmérések szerint be sem kerül a parlamentbe. Hacsak e tudósítók tudatosan nem weyerbéláznak. Mely esetben az eredményt hétfőn szomorúan kommentálhatják. Szemben a Neue Zürcher Zeitunggal, amely nem lesz szomorú. Ugyanis nem az a feladata.