Egy bűnös jogos bűnhődése

Az utóbbi években a Magyar Nemzet is foglalkozott azzal az Ausztráliában folyó „becsületsértési” perrel, amit egy volt ÁVH-s tiszt, Vajda Tibor indított egykori áldozata, Bárdy Magda ellen. A procedúra, amelynek fő célja feltételezhetően az ausztrál média elhallgattatása volt, kilenc év után Bárdy Magda javára dőlt el. Az új-dél-walesi bíróság iratain lévő „Verdict for the defendants” egyértelműen az alperesek, tehát Bárdy Magda és az ausztráliai 9-es tévécsatorna igazát támasztotta alá. A magyarországi süket csend, az ítélet elhallgatása már csak azért is érthetetlen, mert a Bárdy-ügy kapcsán adta ki annak idején a Kuncze Gábor-féle Belügyminisztérium hivatalnoka, Császár Józsefné azt az igazolást, miszerint az ÁVH-nál nem folyt kínvallatás. Kuncze annak idején lényegében elismerte minisztériuma hibáját, de nem reagált a Császárné elbocsátását követelő kezdeményezésekre.
Bárdy Magdát (akkori nevén Somogyi Istvánnét) és első férjét az ötvenes évek elején egy este váratlanul, minden előzetes bejelentés nélkül hurcolták el székesfehérvári villájukból, két és fél éves kisfiuk, Iván pedig ott maradt a lakásban. A Fő utcában Magda egy kegyetlen kihallgató tiszt kezébe került, aki a veséjét rugdosva követelte, hogy tegyen vallomást, mert a férje már úgyis mindent bevallott. Amikor pedig a hölgy a kisgyermekéért zokogott, vallatója azt mondta neki: „Te büdös k…, neked már nincs gyereked. Intézetbe adtuk, ahol jó kommunistát nevelnek belőle.” Négyhetes kihallgatás után végül egy hazug indokokat tartalmazó véghatározat alapján (amely 42 év után került Magda kezébe) tárgyalás és konkrét időtartam megnevezése nélkül a kistarcsai internálótáborba vitték őket. A véghatározatot Vajda Tibor, a rettegett vizsgálati osztály teljhatalmú vezetője írta alá. Magda a férjét rendkívül összevert állapotban akkor látta utoljára, amikor a rabomobillal Kistarcsára érkeztek. Ma már tudható, hogy Somogyi István fél esztendőn belül halott volt: mint néhány éve a Belügyminisztérium irataiból kiderült, „bántalmazás következtében”.
Ugyanez a minisztérium már az ötvenes években megállapította, hogy a véghatározaton szereplő internálási indokok valótlanok. Pedig ezek alapján tartóztattak le és tartottak fogságban embertelen körülmények között más családtagokat, így Magda édesanyját is. Mindegyik véghatározatot Vajda írta alá. Magda két és fél év múlva, a Nagy Imre-féle amnesztia idején szabadult. Férje sorsáról később hiába kísérelt meg felvilágosítást kapni az ÁVH-tól. Egyszerűen azt válaszolták neki: „ismeretlen körülmények között eltűnt”. Férjének földi maradványait fél évszázados kitartó keresés ellenére sem Magda, sem az orvostudományi intézet nem találta meg a számos tömegsír egyikében sem. A Legfőbb Ügyészség tíz évvel ezelőtt folytatott tényfeltáró vizsgálata alapján született jelentés azonban hátborzongató leírását tartalmazza a halottak elföldelési módjának: éjjelente teherautószámra szórták bele a tetemeket az előre megásott, nagy gödrökbe. Ez a temetkezési „kultúra” pedig nemigen segítette a hozzátartozókat abban, hogy később halottjaik megfelelő végtisztességéről gondoskodjanak.
Magdáék gyönyörű székesfehérvári otthonába a megyei párttitkár, Sebes Imre családja költözött be, épp annyi idős kisfiukkal, mint amennyi akkor a Magdáék kisfia volt. A Pető- és Bauer-ügyek kipattanása óta tudjuk, hogy a fiúk nem felelnek az apáik bűneiért, de a tények kedvéért jegyezzük meg: az időközben felcseperedett kádercsemete, Sebes György később televíziós hírmagyarázóként védte az emberi szabadságjogokat, manapság pedig a Népszava elkötelezett publicistája. A XX. századi „koldus és királyfi”-történet szerint Magda kisfiát, Somogyi Ivánt valóban intézetbe kívánták tenni rabtartói, de hozzátartozóinak önfeláldozó küzdelem árán sikerült magukhoz venniük a kisfiút. Jutalmul őket is kitették otthonukból. Iván évtizedek múlva, már Ausztráliából hazatérve szerette volna pár percig újra látni legalább gyermekkora bútorait – ezt azonban az 1956 után Budapestre költözött Sebesék megtagadták tőlük…

Magda a Kistarcsáról való szabadulása után, ártatlansága ellenére is további öt éven át szenvedte el a megkülönböztetés minden módját, végül 1958-ban sikerült elhagynia szülőföldjét, hogy kisfiával és édesanyjával Ausztráliában telepedjen le. Itt újra férjhez ment, Bárdy Tamáshoz, kisfiából pedig ügyvédet neveltek, aki manapság Ivan Somers néven él. A távoli kontinensen Magda a nehéz újrakezdés után a közösségnek, különösen a védtelen időskorúaknak és visszamaradott gyermekeknek szentelte az életét, és az e területen végzett áldozatos munkájáért a rangos Order of Australia kitüntetést is megkapta.
Bárdy Magda mindazonáltal szülőföldjétől távol is fáradhatatlanul kutatott, hogy férje halálának körülményeit tisztázza. 1993. január 26-án, a legnagyobb ottani nemzeti ünnep, az Australia Day idején, pontosan kilenc évvel azután, hogy magas kitüntetését új hazájában megkapta, bekövetkezett a fordulat. Megpillantotta Sydneyben, saját lakóhelyéhez közel Vajda Tibor volt ÁVH-s őrnagyot, egykori kegyetlen kihallgatóját. Ám Vajda habozás nélkül letagadta, hogy valaha is az ÁVH-n dolgozott volna, s hogy a véghatározaton szereplő aláírás az övé lenne – pedig egy őszinte vallomással elkerülhette volna a nyilvánosságot. Amikor ugyanis Magda írásszakértőkkel összehasonlíttatta Vajda egykori aláírását néhány mostanival, nem maradt kétség az azonosság felől.
Ausztráliában máig nagy érdeklődés övezi az 1956-os forradalmat és a kommunista terror éveit, ezért amikor Magda elmondta tapasztalatait a Sydney Morning Heraldnak, a sztorit a címlapon és két további lepedőnyi újságoldalon hozták 1993 márciusának utolsó szombatján. Olyan nagy volt az érdeklődés a téma iránt, hogy a 9-es tévécsatorna 60 Minutes című hírmagazinja is feldolgozta az ügyet május utolsó vasárnapján, s e műsorban Vajdát is megszólaltatták. Kívánságára ügyvédei jelenlétében előbb megtekintette a Magdával készült felvételeket, amint a stáb végigjárta az asszonnyal régi börtöneit, majd másnap elkészítették Vajdával az interjút.
Mint kiderült, Vajda ahol csak tehette, minden vonatkozásban hazudott. Hazudott múltjáról az ausztrál emigrációs hatóságoknak, s hazudott végzettségéről is a fogorvosi kamarának. Amikor Bárdy Magda megtalálta őt a rendelőjében, az ÁVH-s karrierje előtt csupán négy elemit és négy középiskolát végzett egykori fogtechnikus mint szájsebész praktizált. Lelepleződése után azonnal visszavonult, lemondott fogorvosi kamarai tagságáról, eladta házát, kocsiját, titkosíttatta telefonját. Ezzel párhuzamosan pedig beperelte Bárdy Magdát, a Sydney Morning Heraldot, valamint a 9-es tévécsatornát.
Vajda Tibor múltja nem makulátlan. A Budapesti Hadbíróság IX. 00365/1953. számú ítéletében (amikor átmenetileg Nagy Imre vette át a kormány irányítását, s Péter Gábort és társait felelősségre vonták) Vajdát „foglalkozása során elkövetett népellenes bűntettben, halált okozó súlyos testi sértés bűntettében és folytatólagosan elkövetett, társadalmi tulajdon elleni bűntettben” bűnösnek találta, és jogerősen hatévi börtönbüntetésre ítélte. Az indoklás megállapította, hogy Péter Gábor, az ÁVH vezetője több esetben Vajda jelenlétében veretett meg a vizsgálati főosztályról átkísért gyanúsítottakat. Vajda több ízben is közreműködött egyes őrizetesek bántalmazásában: javaslatokat továbbított a főosztályvezető, illetve Péter Gábor felé a verés elrendelésére, majd maga is részt vett a gumibottal és puszta kézzel való ütlegelésben. Vajda hasonló módon vett részt Burgiasev György jugoszláv emigráns őrizetes megverésében, akinek a fejében egy ér megszakadt, s pár nap múlva a kórházban meghalt.
Vajda Tibor kihallgatója volt többek között Rajk László külügyminiszternek, Pálffy Györgynek, a honvédelmi miniszter helyettesének, Németh Dezső moszkvai attasénak, Korondy Béla belügyminisztériumi rendőr ezredesnek, Szebenyi Endrének, a Belügyminisztérium közigazgatási államtitkárának, Láng Istvánnak, a Honvédelmi Minisztérium tüzér szemlélőjének, Nagy Pál hivatásos ezredesnek, Kojsza Ilona segélybizottsági titkárnőnek, Tőkés Ottónak, Rajk László titkárának, Mátyás László belügyminisztériumi rendőr ezredesnek és Rosenfeld Editnek, Pálffy György titkárnőjének. Kihallgatta továbbá egy-egy alkalommal Szűcs Miklóst, a Technológiai Intézet igazgatóját, Ignotus Pált, a londoni nagykövetség sajtóattaséját és Szász Bélát, a Földművelésügyi Minisztérium tisztviselőjét is. Ezeket a halálra és börtönbüntetésre elítélteket, illetve agyonverteket később rehabilitálták, kivéve Láng Istvánt, akit csak részben.
A Vajda kontra Bárdy és társai per kilenc évig tartott, ami nem volt mentes egy jól képzett ÁVH-shoz illő félrevezetési kísérletektől. Vajda budapesti ügyvédei az Eörsi és Társai Irodánál megfelelő kapcsolatokkal rendelkeztek egy, a Belügyminisztériumban 1947 óta megszakítás nélkül dolgozó, régi kipróbált elvtársnőhöz, Császár Józsefnéhez, aki a Horn–Kuncze-kormány idején is a személyzeti főosztály vezetője volt, s csak Pintér Sándor minisztersége alatt váltak meg tőle. Császárné addig kutatott, amíg talált néhány olyan volt ÁVH-st, akik fél évszázaddal ezelőtt együtt dolgoztak Vajdával, s hajlandók voltak a régi kolléga kívánságának megfelelő tanúvallomást tenni. Ezeket összegezte, majd kiegészítette a mondottakat egy, az ausztrál igazságszolgáltatás számára készült hivatalos feljegyzésben. Ebben többek között azt állította, hogy „az ÁVH vizsgálati osztályán 1950 és 1952 között nem volt megengedett a gyanúsítottak bántalmazása”. Ez az irat a valóságtól eltérően azt is tartalmazta, hogy Bárdy Magda kihallgatója nem Vajda Tibor volt. Amikor az arcátlan történelemhamisítás napvilágra került, a Belügyminisztérium kabinetfőnöke cáfoló levelet küldött Vajda magyar ügyvédeinek, s ennek a másolatát Bárdy Magda is megkapta Sydneyben. Ám hiába született parlamenti felszólalás is az ügyben, Kuncze Gábor – ellentétben a civilizált országokban honos szokásjoggal – nem ajánlotta fel lemondását.
A kudarc nem vette el a felperes kedvét a megtévesztő próbálkozásoktól: az évek óta stagnáló ügyben újabb ötlete támadt. Ausztrál ügyvédje feleségének, Janet Bellnek jó kapcsolatai voltak az Australian Broadcasting Corporation (ABC) televízióval, s olyan megbízatást kapott a társaságtól, hogy több mint negyedmillió dolláros (közel negyvenmillió forintos) költségvetéssel „megfelelő” dokumentumfilmet készítsen az ügyről. Janet Bell tehát Vajda Tiborral és feleségével (aki annak idején úgyszintén az ÁVH alkalmazásában állt) elutazott Budapestre, ahol konzultált néhány szakértővel, és a Népszabadság számára Pünkösti Árpádnak is interjút adott. Amikor a 9-es tévécsatorna tudomást szerzett az ABC közszolgálati tévéadón bemutatandó dokumentumfilmről és annak hátteréről, 1998-ban újabb filmet tűzött műsorra, rámutatva az ABC megbízásából készült film alkotójának összeférhetetlen voltára. Ennek érdekében az ő forgatócsoportjuk is újfent ellátogatott Budapestre, ahol tanúkat és szakértőket szólaltatott meg.

Noha addig Vajda az eredeti pert alig szorgalmazta, az új műsor ellen újabb pert indított „contempt of court” (bíróság megsértése) címen, amiért a folyamatban lévő per befejezése előtt az ügy újabb nyilvánosságot kapott. E második pert Vajda kiterjesztette az Ausztráliában megjelenő hetilap, a Magyar Élet szerkesztőjére is, az újság ugyanis beszámolt az ABC által készíttetett, Vajda Tibor ügyvédjének a felesége által produkált film történetéről. Ezt a pert Vajda a bizonyítékok súlya alatt aránylag gyorsan elveszítette. A második per során az ABC megbízásából készült filmet is levetítették, ebből kitűnt, hogy Vajda Tibor és Janet Bell a Császárné által kiállított hamis iratot úgy használta fel, mintha a Belügyminisztérium kabinetfőnöke később azt nem cáfolta volna meg. Annak ellenére cselekedtek így, hogy a cáfolatot nemcsak a magyar Belügyminisztérium küldte el annak idején Vajda magyar ügyvédeinek az Eörsi és Társai Irodába, hanem – a készülő dokumentumfilmre való tekintettel – Bárdy Magda is eljuttatta azt Janet Bellnek. Mint kiderült, az ABC stábja gyakorlatilag hiába utazott Budapestre, mert akikkel Vajda beszélni kívánt, jobbára nem álltak vele szóba. Miután pedig az ausztrál szenátus a botrány hatására kemény kérdéseket tett fel az ABC közszolgálati televízió vezetésének a megrendelt műsor tartalmát és az alkotó személyének összeférhetetlenségét illetően, a csatorna végül elállt a Janet Bell-féle film bemutatásától. Az ausztrál adófizetők pénzén finanszírozott produkció költsége így teljes egészében odaveszett.
Ennyi kudarc és perköltség után az ügy mind kilátástalanabbnak tűnt Vajda Tibor számára. Végül ügyvédei is úgy látták célszerűnek, ha a reménytelen pert feladja. A bíróság által július végén kiadott végzés az alperesek, köztük Bárdy Magda és a 9-es tévécsatorna javára szól. Vajda balszerencséje, hogy a világ túlsó végén is találkozott egy olyan áldozatával, akinek nemcsak az emlékezőképessége kiváló, de rendkívüli kitartása is volt végigcsinálni az elhúzódó procedúrát. Bárdy Magda célja a nyilvánosságra hozatallal az elévülési időn túl természetesen nem a büntetés szándéka volt – de nem kívánt hozzájárulni a régi gazságok szőnyeg alá sepréséhez sem. E bátor mentalitásával szülőföldjén manapság kisebbségben maradna, hiszen az össznépi szégyennek tekinthető Medgyessy-ügy apropóján végzett közvélemény-kutatásokban a magyarországi lakosság többsége a „minek bolygatni a múltat” opportunista álláspontjára helyezkedett.
Akik – amíg még megtehetik – meglátogatják Budapesten az Andrássy út 60.-ban berendezett Terror Háza múzeumot, a kommunista terror ÁVH-s bűnöseinek tablóján ott láthatják Vajda Tibor nevét és arcmását is. Ez akár történelmi igazságszolgáltatás is lehetne, ha nem akarnák a mai hatalomban lévők (részben régi fegyvertársak) ezeket az emberiség elleni bűnöket relativizálni. Biztató jel, hogy a „hálózati kormány” kapcsolatai mégsem érnek el Sydney városáig.
Bárdy Magda kilencévi kitartó, végül sikeres harca az igazságért azért is szimbolikus jelentőségű, mert ő mindkét XX. századi terrorisztikus „eszme” büntetőtáborait megtapasztalhatta: Kistarcsára az auschwitzi koncentrációs táborból való szabadulása után hat évvel került. Az ő példázatos sorsa a cáfolat azokra a kommunizmusmentegető érvekre, amelyek spekulatív alapon különbséget tesznek a kétféle diktatúra között. Neki aligha van kétsége afelől: nácizmus és kommunizmus egypetéjű ikrek…