A Magyar Nemzet október 26-i számában Tihanyi Örs a jobboldal választási vereségének okait boncolgatta. Nyilvánvaló, hogy egy vereségnek több oka van, amelyeket érdemes feldolgozni s a tanulságokat levonni. Ám mintha a cikkből a sokat ígérő és mélységesen igaz cím (Az új jobboldal megszervezése) kissé a háttérbe szorult volna. Úgy gondolom, hogy a választási vereségek (de főleg az önkormányzati választás kudarcának) legfőbb oka abban keresendő, hogy a Fidesz a rendszerváltozás óta ugyan kiváló tábornoki karral rendelkezett, de megfelelő szervezettsége, tagsága nem volt. Soraiból vidéken és Budapesten hiányoztak azok (a biztosan meglévő) hiteles emberek, tisztek, tiszthelyettesek és közkatonák, akik nélkül mégoly lelkes szimpatizánsokkal (választókkal) sem lehet csatát (választást) nyerni. Az MSZP ezzel szemben több mint félszázados múltra visszatekintő, nagy és régi szervezeti hagyományokkal rendelkező, „profi” párt lévén sok olyan – részben a múltban kompromittált, részben önmaguk által kompromittáltnak vélt, ezért iránta lojális – jó szakemberrel rendelkezett, akikből könnyen „meríthetett”, mert egy posztra akár három hasonló kvalitású jelöltet is állíthatott volna. Ugyanez nem volt elmondható az inkább amatőr Fideszről, ahol nemegyszer egyetlen alkalmas jelöltet sem találtak vagy kénytelenek voltak nem teljesen tiszta múltú egyének támogatásával beérni.
Melyek tehát a választási vereség főbb tanulságai és melyek az általam javasolt teendők tíz pontban?
1. Párttoborzás, pártépítés. Ha a Fidesz nem akar a súlycsoportjától lemaradni, sürgősen hozzá kell látnia a pártépítéshez. A polgári köröket felhasználva meg kell szólítania a valóban hiteles embereket, azokat a nemzeti (vagy akár liberális) és keresztény-konzervatív polgári erőket, főleg fiatalokat, akik nem azonosulnak az MSZP politikájával, amely súlyos történelmi terhet cipel, mivel a mai napig nem szembesült igazán a múlttal, s elődpártjához, jogelődjéhez képest – nagyrészt a régi gárdával – 180 fokos nézetváltoztatást hajtott végre anélkül, hogy bocsánatot kért volna a múltért. Ez az MSZP legsebezhetőbb pontja, Achilles-sarka. A pártszervezésre a Fidesznek három és fél éve van, ám a munkát haladék nélkül el kell kezdenie.
2. Jól átgondolt, reális, szakértelemre és nemzeti érdekekre épülő jó program kidolgozása.
3. Médialehetőség megteremtése. Sürgősen megvalósítandó cél, hogy a jobbközép véleményét a tömegtájékoztatásban szabadon kinyilváníthassa, mert a jelenlegi álcázott, de félreérthetetlen kommunikációs monopólium szűrőjén a jobbközép hangja alig jut el a választókig, s ami ezen a szűrőn (cenzúrán) mégis áthatol, azt is melegében semlegesíti (tagadja) a kormánypárti média agymosása.
4. Uniós összefogás. Az egyesült baloldallal szemben a konzervatív pártok összefogása a választás legfőbb tanulsága (uniópárt-pártunió). Az MDF elnök asszonyának „távolságtartását” veszélyesnek tartom (önveszélyesnek is: a párt négy évvel ezelőtt – önállóan indulva – 2,8 százaléknyi listás eredménnyel kiesett az országgyűlésből).
5. Tiszta kéz. Féltve kell vigyázni a jobbközép jó hírére. A korrupt opportunistákat vagy szerencselovagokat ki kell közösíteni, a tehetségteleneket finoman mellőzni, ugyanezeket a kormány oldalán kíméletlenül le kell leplezni.
6. A múlt feltárása, a nemzeti identitás ébrentartása. A holokauszthoz hasonlóan nem lehet eléggé hangsúlyozni a múlt kritikus feldolgozását, hogy a választókban is megérlelődjék és megerősödjék a hovatartozás politikai, gazdasági és történelmi megalapozottsága.
7. Külföldi imázsunk. Úgy tűnik, ellenfeleinknek sikerült a konzervatív pártokat befeketíteniük, hamis (például antiszemita, rasszista) címkékkel ellátniuk, ezáltal oda jutottunk, hogy a volt kommunista elnyomók ma Amerika számára elfogadhatóbbak, mint az egykori elnyomottak, akik a nacionalizmus hamis vádja miatt ha nem is szalonképtelenné, de legalábbis gyanúsakká váltak. Ha az MSZP magát nemzeti balközépre taksálja, legyünk nemzeti jobbközép, ne használjuk a pejoratív hangzású, külpolitikai bizonytalanságot sejtető „jobboldali” jelzőt, hiszen a pártok pragmatikus programjai sokban hasonlítanak, csak a megvalósítás filozófiájában adódhatnak különbségek.
8. Eltökélt küzdelem a rágalmak, botránykeltések és negatív kampány ellen.
9. Stratégia a fővárosi választópolgárok (beleértve a budai kerületeket is) megnyerése érdekében.
10. Utoljára hagytam a 100 napos program hatását. Ez ugyan gyorsan, hatékonyan és vaskosan játszott közre a választók döntésében, hisz’ az életszínvonal emelése a leghatásosabb kampányérv, ám ennek böjtje hamarosan eljön, s nagyon remélem, hogy a következő választásokon hatása már jelentéktelenné zsugorodik (főleg ha mindenki számára sikerül tudatosítani, hogy a szétosztott pénzeket az utolsó fillérig az előző kormány teremtette elő). Ám ez a jelenség már most előrevetíti a következő választások jól átgondolt kampánystratégiájának kidolgozását. Igaza van Tihanyi Örsnek: a tanulságok levonása esetén az MSZP valóban nem verhetetlen.
A szerző emeritus főiskolai tanár
origo.hu
Medvét láttak Hajdú-Biharban
