Gyurcsány és Nábót szőleje

Történt egyszer réges-régen még a Krisztus előtti időkben – hiába, nincs új a nap alatt –, hogy Samária királya, bizonyos Akháb meg akarta szerezni Nábót szőlejét. A szőlőskertet saját céljaira királyi veteményessé akarta alakítani, de Nábót sem csereingatlanért, sem pénzért nem állt kötélnek. Hiába minden, az atyáitól örökölt föld nem eladó. A visszautasítástól elkeseredett tutyimutyi király segítségére asszonya sietett, és azonnal megszületett a terv is. Jezabel királyi pecsétes leveleket küldött a városi főembereknek, miszerint hirdessenek böjtöt és ültessék Nábótot a nép élére. Majd kerítsenek Nábót mellé két istentelen embert, kik tegyenek tanúbizonyságot ellene, hogy megszidalmazta az Istent és a királyt. Ezek után vigyék ki, és kövezzék meg úgy, hogy meghaljon. És Nábót szőlejét egyetlen fillér nélkül szerezte meg Akháb.
Szemlőhegyi lehetőségek
Ismerős történet. Hazánk utolsó félszáz esztendős történelme ilyenekkel van tele. Miután a hamis, kék cédulás választásokon a kommunista párt magához ragadta a hatalmat, egyszeriben megszaporodtak az istentelen tanúságtevők, végrehajtó főemberek, kapzsi Akhábok, rafinált terveket kiötlő Jezabelek, és akadt áldozat is bőven. Megfertőztetett a magyar, és mai napig ebben a fertőben dagonyázik.
A Fittelina–Nomentana kipattant botránya után megállhatunk egy pillanatra és eltöprenghetünk, mi is történt velünk 1949 óta. Az addig szentnek és sérthetetlennek tartott magántulajdonban lévő lakásingatlanok, földek, gyárak százait, ezreit a kommunista vezette magyar állam egy tollvonással államosította, valójában erőszakkal elvette akkori tulajdonosaiktól azt, amit tizenöt éve folyamatosan kótyavetyél. Ebül szerzett jószág ebül vész el.
Valamelyik közülük megkívánta például az egyik Szemlőhegyi úti villát a Rózsadombon, és tulajdonosát talán elüldözte, börtönbe csukatta, kínoztatta, lehet, hogy megrendezett házkutatás során indexen lévő könyveket találtak nála, esetleg előzőleg odacsempészett dollárt is, de az is lehet, hogy csak egy jó ismerős vagy „barát” dobta föl, a lényeg az, hogy eltűnt, és a házat birtokba lehetett venni. És a kommunisták éltek is az általuk teremtett lehetőséggel.
Az ötvenes évek hírhedt vérbíró özvegye a mai napig ott virul, talán olykor áthívják szaunázni is, élvezni a feszített víztükröt – nem kevésbé elhunyt férje cinkosának, Apró Antalnak a lánya, unokája, az egész pereputty. A magántulajdon meg hirtelen újra szent és sérthetetlen lett. A politikai elit és annak holdudvara koncon, „állami vagyonon” immár tizenöt éve marakodó tagjai fel tudják fogni, mennyi vér, mennyi szenvedés tapad minden egyes talpalatnyi földhöz, minden egyes faldarabhoz? A lényeget tekintve semmit nem jelent, hogy a rablás, a kivégzés, az öngyilkosságba kergetés után negyven évig „állam” fedőnéven használták a későbbi az „államtól” fillérekért megszerzők. A kiontott vér ma is az egekig kiált. Abban nincs elévülés.
A Nábót szőlejét frissen birtokba vevő Akhábhoz Isten elküldte Illést, és általa rettenetes átkot mondott. Mert megfertőzted Izrael népét, király, a véredet ott nyalják fel az ebek, ahol Nábót vére kifolyt, és maradéktalanul gyomláltasson ki a magod. Akháb házából még csak az ebek se menekülhessenek meg. Illés átka után évtizedek teltek el nagy jólétben a királyi palotában, de aztán jött Jéhu, és a végén minden előre megmondott átok beteljesedett. (Ótestamentum, Királyok I. könyve 21–22. rész; Királyok II. könyve 10. rész.)
A polgármester zöldmezős álma
Nagyszüleimből 1951 februárjában csinált végleg földönfutót a népi demokrácia, elvéve immár a házukat is az 1949-ben államosított földjeik után. Nagyapám hátát addig verték, míg tüdővérzése nem lett, mert nem írta alá, hogy önként adja. Vegyék el, de nem írja alá. A házat hamis adatok alapján államosították. Mai napig megvannak az eredeti papírok. Az akkori törvények szerint is csak a hatszobásnál nagyobb házakat államosíthatták volna, de egy falusi gazdaságban több éléskamra, sütőház stb. volt, és európai kultúrával megáldott nagyanyám a román határ közvetlen közelében már 1937-ben vízmelegítő kályhás, fürdőkádas fürdőszobát építtetett, na ezt is szobának számolták, meg az előszobát is, így meglett a hat. Kellett az élcsapatnak, megkívánták, téeszt csináltak belőle. Mai napig téeszcséiroda, igaz, már vagy hat éve időszakosan otthon dolgoznak az irodisták, mert a fűtésszámlára nem futja. Négymillióért árulnák a közel egyholdas portával együtt a házat, de senkinek nem kell. Munkanélküliség, szegénység, elöregedés, pusztulás mindenütt. A polgármester zöldmezős beruházásról álmodik. Csak álmodjon! Abból nem lakatja jól hűséges népét.
Hosszú, több évtizedes özvegysége idején nagyanyám évente legalább kétszer elutazott nagyapám sírjához. Nemigen ment be senkihez ilyenkor vendégségbe és kíséretet sem óhajtott maga mellé. Csak a temetőbe igyekezett rendbe tenni a sírt, s közben gondolataiban beszélt a faluhoz valahogy így. Szántsatok, vessetek, izzadjatok, de csak silányat arassatok, fejjétek a tehenet, de romoljon rátok minden cseppje a tejnek, hizlaljátok a disznót, de sose egyetek belőle jót stb. Minden egyes útja alkalmával megátkozta a falu népét mindazért a sok igazságtalanságért, becstelenségért, mit lakosai elkövettek ellene, másként nem bírta volna ki a keserves néhány órás ottlétet se. A 60-as, 70-es években nehéz volt elképzelni, hogy valaha is hat az átok, de ma minden úgy van, ahogy ő kívánta.
Vajon az elmúlt ötven évben hány átok mondatott és mondatik a mai napig a rablókra és azok leszármazottaira? Jó lenne, ha ezt is kutatná valaki. Az eladási tenderhez mellékelni kellene az eredeti tulajdonos igaz történetét, elüldözésének, halálának, kínoztatásának, öngyilkosságának körülményeit. Aztán ha bírják gyomorral, ám marakodjanak, trükkösködjenek a koncon, vigyék, de vigyék az átkot is vele. És viszik is. Tudatlanságukban, istentelenségükben az átkot is összegereblyézik, és megtelítik vele otthonaikat.
A trükközésből, a huncutságból gyorsan, szinte a semmiből meggazdagodott holdingos értékbecslők, szaktanácsadók, lízingelők, fantom cégtulajdonosok, ügyvédek, brókerek mindennapjait szerzett cukorbetegség, kínos impertinencia, válások sorozata, bigámia, alkoholizmus, drog, gyilkosság és öngyilkosság, hirtelen lebénult feleség, pszichológushoz hordott, kezelhetetlen óvodás gyerek keserítik meg. A jószággal együtt összetrükközték maguknak az átkokat is. Van-e kétsége valakinek is afelől, hogy a munkanélkülivé lett dolgozók százezrei, a lakásmaffia áldozatai soha nem mondanak egyetlen átkot se megrablóikra, hogy imáikban nem kérik-e Isten ítéletét?
Áldás és átok
Gyurcsány Ferenc meggazdagodásának első tranzakcióit vélhetően második feleségének szülei finanszírozták. Vajon megérte? Hol az áldás? Mert én csak átkot látok, amerre csak nézek. Az se az áldások sorába tartozik, hogy nagyeszű miniszterelnökünk állami kapcsolatai és házasságai révén mire végre jól megszedte magát, lehull a függöny, kiderül, a király meztelen. Az ámokfutásnak hamarosan vége, mert a világ fejedelme, a régi kígyó nem azért veszi rá Isten teremtményét különböző aljasságokra, hogy titokban tartsa azokat. Ő a pusztításra esküdött, ordító oroszlánként jár körbe, és azt lesi, kit nyelhet el. Meg kellene végre térni. Úgy egységesen, nemzetként, és akkor lenne elég erőnk a helytállásra, és nem a sunyiságot örökítenénk tovább. A trükköző értékbecslőkkel, tanácsadókkal, lízingelőkkel, ügyvédekkel, kiskapukat hagyó törvényhozókkal, milliárdos miniszterekkel, tisztességtelen bankárokkal, tőzsdecápákkal pedig – természetesen regnáló miniszterelnökünkkel az élen – az essen meg, amitől a legjobban rettegnek. Így legyen.

A szerző újságíró