Orbán Viktor dombóvári országértékelése már-már történelem, de szükséges rögzíteni, hogy a baloldali napilapok érdemben mekkora késéssel reagáltak rá. A tízszázalékos tb-járulékcsökkentési javaslata annyira meglepte őket, hogy úgy döntöttek: kérnek huszonnégy óra gondolkodási időt, hogy eleve a terjedelmes cáfolattal indíthassanak, amit időközben kiizzad majd magából a választási agytröszt. A Népszava néhány, a Népszabadság egyetlen árva, más anyagba betördelt mondattal tudósított a dombóvári nagygyűlésről a másnapi lapszámban. A baloldali olvasót ezek szerint egyszerűen nem érdekli, hogy az ellenzék lényegében elkezdte a választási kampányát: kellett a hely az apró-cseprő kormánypárti krónikáknak. Nem erőltette meg magát az adófizetők pénzéből fenntartott Magyar Távirati Iroda sem: mindössze tizennyolc sort szánt az országos jelentőségű eseménynek. Ez botrányosan kevés. Tizennyolc sor az úgynevezett rövid előzetes szokott lenni, amelyet a tudósító addig is be szokott diktálni, mielőtt a végleges tudósítását megírja. E teljesebb verzió még helyi érdekű események esetén is hosszabb. És itt most tényleg nem arról van szó, hogy a hírügynökségi hivatást rőfre mérjük, hanem arról, hogy a nyúlfarknyi tudósítás alapvető információktól foszthatja meg az MTI-előfizetőket, amelyek esetleg a szóban forgó beszéd részleteit is hasznosítani kívánták volna a másodlagos felhasználás (rádiózás, tévézés, lapszerkesztés) során. Pedig az előfizetői sérelem csak az egyik oldala a dolognak: a másik az, hogy a nemzeti hírügynökséget mégiscsak nagy részben az adóforintokból finanszírozzák, s korántsem csak a kormánypárti szavazók befizetéseiből. Nem ismeretes, ilyenkor mi a szokás: ha megfeddik a belpolitikai turnusvezetőt, vagy az MTI-elnök szégyenében felajánlja lemondását, vajon hány sorban kell tudósítani a háztáji hírről? Tizennyolcat talán ez is megérne.
Mészáros Tamás a Népszavában úgy vélte: „Kapitális ballépés, hogy Kende Péter Orbán-könyvének sajtóbemutatóján mások mellett megjelent egy aktív politikai államtitkár. Ez a kötet tartalmi megítélésétől függetlenül helytelen volt; minthogy Kende munkája vitán felül beleszól a kampányba.” Persze, hogy beleszól Kende a kampányba, miként bármelyik államtitkár is, úgyhogy ez fölösleges megjegyzés. A kapitális ballépés azonban a Mészáros által regisztráltnál nagyobb: Szanyi aktív államtitkár mellett ugyanis Persányi aktív miniszter is megjelent a tetthelyen. Egy futó mellett egy bástya is erősíti a gyalogot. Mészáros tehát publicisztikáiban szelektív tényismeretből indul ki. Persze az is lehet, hogy neki csak az MSZP-s államtitkárok számítanak, az SZDSZ-es miniszterek nem.
A volt könyvkiadó Lendvai Ildikó szennyirodalom-etikai fejtegetésekbe bocsátkozott. „Kende Péter névvel vállalja a könyvet, a Vizslánál viszont egy civil szervezet mögé bújnak a valóságos szerzők, az ötlet kitalálói. A demokráciába belefér – ha nem is szeretjük – a durva, otromba, pitiáner stílus is, ámde a rejtőzködés már nem” – szögezi le. Kende névvel vállalja irományait, de mellékesen óhatatlanul tönkrevágja a neves szociológus Kende Péter hitelét, egy élet munkásságát is. (A megkülönböztető doktorozás amúgy szánalmas és nevetséges. Mintha a párizsi Kende nem volna doktor.) Ennél is érdekesebb a frakcióvezető asszony demokráciafelfogása. Eszerint a Kende-típusú durvaság, otrombaság és pitiánerség a szocialistáknál „belefér”, még ha nem is szeretik. Ezáltal bevallottan szembemennek Sólyom László újévi beszédével. A rejtőzködés azonban nem fér bele, holott a választójog az alkotmány szerint általános és titkos. Csak semmi rejtőzködés, harsog a cenzúramentes múltú Lendvai, s még tán a választófülkében is átsandítana a vállunk felett, nem rejtegetünk-e valamit…
A Magyar Királyság Párt névjegyszerű szórólapján ígér igazi rendszerváltozást, teljesen új politikusokat a közéletben, de főként a királyság államforma visszaállítását. Igaz, e meredek váltást parlamentáris úton gondolja el. A cédula túloldalán viszont feltételezhető káderhiányról értesülünk, ugyanis fiatalokat keresnek (egy postafiókcímen!) aktivistának, országgyűlési képviselőjelöltnek. Ki nem találják, milyen legyen a jelentkező: nagy munkabírású, szerény életet élő. Hát, Gyurcsány vagy Kóka alighanem eleve kiesik.
origo.hu
Egyre nagyobb bajban a SPAR - heti összefoglaló
