Sólyom László köztársasági elnök kihirdette az országgyűlési választások időpontját, így a kampány – amely amúgy már hetek, sőt hónapok óta teljes gőzzel zajlik – immár hivatalosan is elkezdődhet. A célegyenesbe érkezett politikai küzdelem, amelyen sokan szeretnének már szerencsésen túl lenni, a korábbi tapasztalatok szerint számos olyan érdekes megfogalmazást, jelszót, újságcikket és politikusi nyilatkozatot dob felszínre, amely mellett vétek volna szó nélkül elmenni. Az olvasónak nem feneketlen a pénztárcája, és az ideje is véges: nem kísérhet figyelemmel minden egyes lapot, elektronikus médiumot és internetes portált, amely adalékkal szolgálhatna az urnák előtti bölcs döntéshez. Ám a legsajátosabbaknak érzett „leleteket” a Kampánytükör igyekszik kimenteni a visszavonhatatlan feledésből. A választott mottó olyasvalakitől való, aki történetesen (és „természetesen”) perben áll a Magyar Nemzettel; ezért érthető elfogultsággal, ám harag nélkül adjuk közre szubjektív tallózásunk eredményét. Ha kósza szórólapon, pártpropaganda-kiadványban, újságban, netán a neten önök is találkoznak a kampány tücskeivel és bogaraival, oszszák meg velünk: írjanak, üzenjenek Ossziánnak!
Az MSZP egyelőre magasan verni látszik a humoros óriásplakát kategóriájában a Demszky-féle Jean-vicceket. Már az „Igen. Megcsináltuk” szlogen is felemás képződmény – a második szót a szövegszerkesztő helyesírás-ellenőrzője mint toalett-stílusproblémát hullámos vonallal húzza alá. De a plakátok némelyike akár egyik-másik Monty Python-epizódban is gond nélkül átcsúszna. „Az M3-as már Miskolcig ér” kijelentés például buktató válasz volna bármely földrajzvizsgán, s a tényállítás védelmében hasztalan perelne az igazságra oly kényes Gyurcsány Ferenc is. Az M3-as ugyanis jó messzire elkerüli Miskolcot. Ami Miskolcig ér, az az M30-as – s itt a nulla nem lényegtelen különbség…
Varnus Xavér orgonista mint született közszolgálati riporter (veszélyeztetve a szintén profi tévés Alföldi Róbert kenyerét vagy kalácsát) a köztévén sugárzandó interjút készített Fejtő Ferenccel. A Népszava siet tudósítani újdonsült tiszteletbeli főszerkesztője legújabb közszerepléséről. Varnus szerint Fejtő „szavai nyomán a megbocsátás és a béke szelleme árad szét bennünk”. S hogy miért? „Tizenhat esztendeje senki nem mondta ki ebben az országban, amit most ő: a politikai szélkakasoknak, akiknek nem tapad vér a kezükhöz, meg kell bocsátani, mert az emberek gyöngék, féltik magukat, a családjukat és a munkájukat. Mindig fel kell tennünk a kérdést, hogy vajon mi mit tettünk volna az ő helyükben.” Az orgonista riporter ebből azt a következtetést vonja le, hogy „Fejtő üzenete a választások előtt talán nemes versengéssé tudja varázsolni a gyűlölködő sárdobálást, ami elé nézünk”. Úgy legyen. Fejtő mindjárt kezdheti a megbékélési missziót saját magával: tegye egyértelművé, hogy békeszózatának szóválasztásával nem az MSZP szélkakaskampányára hajazó Orbán-gyalázás, jellemgyilkolás volt a szándéka. A megbocsátással ezentúl messzemenően egyet lehet érteni; még ha „politikai szélkakasnak lenni” voltaképpen belül is van az alkotmányos joggyakorlás keretein. Ha viszont valaki politikai vagy politikamentes indíttatásból bűnözik, akkor az nem morális, hanem igazságszolgáltatási kérdés. S nemcsak abban az esetben, ha mondjuk valaki sortüzet nyit a Nyugatinál a fegyvertelen civil tüntetőkre („vér tapad a kezéhez”), hanem akkor is, ha például fantomcégek nevében köt kiválóan kamatozó üzleteket az eminens érdekeit harmatgyengén képviselő állammal. Amennyiben viszont Fejtő azt akarja üzenni, hogy bocsássunk meg a nem vérengző, időközben szociál- vagy egyéb demokratává átvedlett kommunista szélkakasoknak, az megfontolandó ajánlat: ha cserébe lemondanának a közügyek gyakorlásáról, az megfelelő penitencia volna a diktatúracsinálás bűnére. Tizenhat éve valóban senki nem mondta ki, hogy a gyönge és opportunista karakterek a nemzet és a társadalom tartóoszlopai – ám ezen magunk közt szólva nem csodálkozom: nehéz volna efféle spongyafilozófiát konszenzusos követendő eszményként eladni. Normális demokrata nem híve a sárdobálásnak, de a nemes politikai versengésnek nem feltétele, hogy „a múltat végképp eltöröljük”. Hogy is tudnánk akkor tanulni a hibáiból?
Kocsi Ilona ugyancsak a Népszavában Orbán Viktor gazdaságfelfogását kritizálva a következőt vetette papírra: „Meg gödörről szólt, amiben ha benne vagyunk, már ne ássunk tovább. És ha mélyebb gödröt akarunk?” Végre egy őszinte, világos kérdésfelvetés. Eddig folyton mindenki csak betemetni akarta az árkokat meg a kátyúkat, de azt senki nem hangoztatta: mi van akkor, ha kifejezetten, szántszándékkal mélyíteni akarjuk? A publicista is érzi, hogy kicsit megszaladt a tolla, ezért magyarázkodásba fog: „Jó, ez túlságosan földhöztapadt gondolkodás, a Fidesz-főnök meg metaforákban gondolkodik.” Bizony, ez a javíthatatlan „Fidesz-főnök” nem képes elfelejteni az irodalomórákon tanultakat. Csakhogy itt az a képlet, hogy a publicista önként belemászott az Orbán-féle metaforikus gödörbe, amely a kormányoldalról nézve ezek szerint még mélyebb is lehetne, sőt ezt akár társadalmi-gazdasági célkitűzésként is megfogalmazhatnánk. A gödörbe esett publicista egyszerűen kitörölhetné a szövegszerkesztőjéből ezt a szerencsétlen metaforadolgot, de talányos okból nem teszi: ehelyett mélyítgeti még picit. „Az ő gödre nem egy valóságos gödör, amit adott esetben még mélyíteni is kellene. Tehát ezt hagyjuk.” Jó, hagyjuk. Tényleg az lesz a legjobb.
Kedves komlói olvasónk telefonon arról számolt be, hogy a Magyar Vizsla című világlap a mecseki volt bányászvárosba is eljutott, sőt sajátos politikai hullámokat korbácsolt. Az történt, hogy a szocialista vezetésű városháza előtt felállítottak egy formatervezett kutyaólat, hogy a lakosság abban helyezhesse el megunt újságpéldányait. A szelektív hulladékgyűjtés e merőben újszerű metódusának kiötlőiről az érdeklődő komlói polgárnak sem a városháza, sem a porta illetékesei nem voltak hajlandók közérdekű tájékoztatást adni. A politikai kampányhappening hátteréhez tartozik, hogy amikor a Jobbik komlói aktivistái keresztet óhajtottak állítani a nevezett városháza elé, azt városképi okokra hivatkozva húsz perc alatt hatóságilag elbontották. A kutyaól viszont nem rontja a városképet. Kedves komlói városurak! Igaz, hogy sokak szerint nem keresztény országban élünk – de ezért a kínai naptár szerint beköszöntött Kutya évét sem kellene ilyen kritikátlanul kezelni…
origo.hu
Egyre nagyobb bajban a SPAR - heti összefoglaló
