Mádl Ferenc hetvenöt éves

Ez a köszöntés egy olyan emberhez, s egy olyan emberről szól, aki öt esztendőn át az ország legmagasabb közjogi méltóságát töltötte be, és a nyugalom, a biztonság szigetét jelentette zaklatott és erkölcsi értelemben bizonytalan korunkban.
Felesleges volna ebből az alkalomból újra számba venni jogászi, politikai és emberi teljesítményét, amelyet a Magyar Köztársaság elnökeként nyújtott, annyit kell csupán leszögeznünk, hogy személyisége, mentalitása nyilvánvalóan azt példázza, amit a keresztényi jelzővel illethetünk: képviselete annak a csendes, szelíd rendíthetetlenségnek, ami mentes az elfogultságtól, az erőszakba hajló hivalkodástól és képmutatástól, mivel vezérelve az igazság keresése és a szeretet.
Ha azt kérdezzük, mi köze van az igazságnak a szeretethez, azt kell felelnünk, hogy az igazságszeretet egyúttal emberszeretet is. Mádl Ferenc kiemelkedő képességű jogász, törvénytudó, de szeretete minden bizonnyal a tudást meghaladva, hitére épül. S ez erkölcsiségének sarokköve is. Hozzátartozik ehhez azonban az is, hogy a jó ember (az ő esetében szívesen használjuk ezt az egyszerű kifejezést) sohasem erőtlen. A hit pedig minden életkorban és bárminő viszonyok között óv és nemesít.
Egy alkalommal meleg nyári időben, szép kis Balaton-parti templom előtt vártam rá és feleségére, Dalma asszonyra. Eközben néhány szót váltottam a testőreivel, a köztársasági őrezred tisztjeivel, egy ifjú hölggyel és egy fiatalemberrel. Szinte gyermeki rajongással beszéltek róluk, szó szerint azt mondták, hogy ilyen minőségű, ilyen lelkületű emberekkel ők még nem találkoztak soha életükben. Rajongásuk nyilvánvalóan viszontválasz volt arra a „bánásmódra”, amit Mádl Ferenctől és Dalma asszonytól kaptak, arra, amit – a legmegfelelőbb szót keresve – szülői törődésnek neveznek. Minden kapcsolatukra ez a jellemző: a személyes kedvesség és figyelem, amellyel embertársaik felé fordulnak. Ez a figyelem nem modor kérdése, nem protokolláris és a mesterkéltségnek nyoma sincs benne, s mivel egy magas közjogi méltóság esetében százakat érint, százak tartanak rá személyesen igényt, gyakorlása rendkívül nehéz, s csak mint belső adottság képzelhető el. A legjobb politikus sem képes ezt a belső figyelmet megtanulni, mégpedig azért, mert semmiféle érdek nem játszik benne szerepet, nem emberek, választók megnyeréséről szól, hanem a személyesség varázsáról, Isten adta képesség, s mint ilyen, magától való.
Meg kell állapítanunk tehát, hogy egy jó ember lett ma 75 éves. Olyan életút áll mögötte, amely a közjogi státustól függetlenül sohasem nélkülözte a méltóságot. Közjogi értelemben pedig az egyik olyan hibátlan magatartási formát mutatta fel, amellyel egy államelnök megfelelően betöltheti hivatalát. Így utólag is köszönet érte.
Hetvenötödik születésnapja alkalmából nem csupán a Magyar Nemzet, hanem a magyar nemzet nevében is köszöntjük. A szeretet, amelyről beszéltem, az államhatárokon túláradó és kölcsönös. Tehát minden magyar nevében köszöntjük őt, egészséget, boldogságot, hosszú, nyugalmas életet kívánva neki. Köszöntjük, és köszönjük hitét, emberi tartását, jóságát, kedvességét, példaadását, amely minden, országunk sorsában szerepet játszó, a jelenért és a jövőért felelős politikusnak mementóként szolgálhat.